Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Petercsák Tivadar: A paraszti erdőhasználat néprajzi kutatása Észak-Magyarországon

megfelelően sokszor más-más munkát végeztek. Ősztől tavaszig folyt a fakitermelés, fuvarozás, tavasszal a cserhántás. Tavasszal felszántották a kis szántóföldet, és nyáron nagy részük elment mezőgazdasági munkára.

9 8 A szénégetést egész évben folytatták, a mészégetést viszont télen szüneteltették. Az erdei foglalkozások részleteinek feltárása során nélkülözhetetlen az életmód, a munkaszervezet és a családdal való kapcsolat vizsgálata. A falutól messzebb dolgozó favágók, szén- és mészégetők hosszabb ideig tartózkodnak az erdőn, és ez ideiglenes vagy állandóbb hajlékot igényel. Az erdei kunyhók típusait a Bükk és a Zempléni-hegység vidékéről ismerjük.

9 9 Más területeken történő kutatásokkal szükséges tisztázni az egyes típusok elterjedési körét, foglalkozási és etnikus kapcsolatait. A rendszeresen az erdőn tartózkodók körében különösen fontos, de szélesebb körben is halaszthatatlan feladat a népnek az erdőhöz, a fákhoz és az erdei környezethez fűződő és még fellelhető szokásainak, hiedelmeinek az összegyűjtése. Ferenczi Imre hegyközi gyűjtései alapján megállapítja, hogy az erdőkultusz alakjai és formái, a fában lakó démonok, erdei szellemekké vált ősi istenségek, kísérteties alakok az animizmus megnyilvánulásai.

100 Az erdőkultusz emlékeinek további feltárása nemcsak az erdők közelében élő parasztság kultúrájának sokrétűbb megismeréséhez szükséges, de nagyon fontos népünk ősi hitvilágának rekonstruálása szempontjából is. Az erdő nemcsak munkaalkalmat, de az embernek élelmet, az állatoknak takarmányt és legelőterületet is biztosított. A gyűjtögetés és zsákmányolás mint élelemszerző tevékenység a társadalmi-gazdasági viszonyok fejlettségétől függően a különböző korokban lehet állandó, időszaki vagy esetenként szükségből alkalomszerű. Intenzitását azonban mindenkor befolyásolják a földrajzi környezet adottságai. Az Északi-Középhegység dús és változatos növényzete szinte a legutóbbi évtizedekig lehetővé tette a gyűjtögetést, a hegységek belsejében települt elzártabb falvak népének gazdasági-társadalmi körülményei pedig szükségessé is tették a táplálkozásban, a gyógyításban és a piacon értékesítés révén hasznosítható növények összegyűjtését. A gyűjtögető tevékenységben bizonyos társadalmi differenciálódás is megfigyelhető. A legszegényebb, földnélküli családoknál a táplálkozási nyersanyagok megszerzésén túl az értékesítéssel jelentős jövedelemszerző szerepe is van. A módosabb gazdáknál a gyűjtögetésnek az ételfélék változatosabbá tételében van szerepe, és szűkebb körű a gyűjtött növények köre. A Zempléni-hegység belső falvaiban a természeti környezet és a gazdasági tényezők hatására sokkal egységesebb a gyűjtögető tevékenység, mint pl. a differenciáltabb társadalmú börzsönyi falvakban.

101 Az erdei gyűjtögetésről néhány jó leírással rendelkezünk, de a téma újabb területeken (Mátra, Bükk, Cserehát) történő vizsgálata mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a gyűjtögetés történeti változásaira, a társadalmi differenciáltság és a paraszti gazdálkodás fejlettségével való összefüggések feltárására. Területünkön nagy hagyományai vannak a zsákmányolás körébe tartozó élelemszerzésnek is. Általános jelenség a vadméhek odúinak felderítése és a méz elzsákmányolása. Az erdei méhkeresésnek a csapdába fogott méhek repülését követő klasszikus és az egész magyar népterületen elterjedt módját Észak-Magyarországon is alkalmazták.

102 A Zempléni-hegységben szokás volt az erdőben talált méhek otthoni továbbtenyésztése is. 98. MÁDAI Gyula 1980. 34. 99. BAKÓ Ferenc 1968&. 67-91., SZABADFALVI József 1968. 67., PETERCSÁK Tivadar 1981. 52-53. 100. FERENCZI Imre 1960. 5-33. 101. ÚJVÁRI Zoltán 1957. 232-233., E. FEHÉR Julianna 1957. 267. 102. SZABADFALVI József 1967. 49-50. 386