Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Petercsák Tivadar: A paraszti erdőhasználat néprajzi kutatása Észak-Magyarországon
a neve. Fából készült nyílról területünkön csak Bogácson tudnak. 71 Minden közbirtokosságnál annyi nyilat készítettek, ahány erdőjog összesen volt. A nyilak sorszámát a parcellán, a kitermelendő fákon vagy farakásokon is jelölték. A sorsolás rendszerint tél elején közbirtokossági gyűlés keretében történt. Mindenki maga húzta ki kalapból vagy edényből a nyilat annyiszor, ahány joga volt. A töredék jogosok többen összeálltak, s a nyílhúzás után egymás között osztozkodtak. 72 A recens hagyomány és a közbirtokosságok dokumentumai alapján fontos lenne minél több helyről összegyűjteni a régi elosztási módokra vonatkozó adatokat. Az erdőbirtokosságok már a múlt század vegétől rendszeresen vezették jegyzőkönyveiket, amelyek sok információt nyújthatnak működésükről. Tisztáznunk kell, hogy a közbirtokosságok tevékenysége mennyiben függött a központi előírásoktól és mely vonásait alakították ki a helyi tényezők az esetleges kisnemesi közbirtokossági hagyományok, és mit őriztek meg a régi jobbágy- és zsellérközösségek gazdasági funkciói közül. A további kutatások után derülhet majd ki, hogy a kisebb tájegységek parasztsága mennyire töltötte meg sajátos tartalommal a törvényekkel egységesített formát. 73 Ennek érdekében szükséges gyűjtéseinket olyan jelentős erdőségek paraszti közösségeire is kiterjeszteni, mint a Mátra, a Cserhát és az Északi-Középhegység peremterületei A volt úrbéresek közbirtokosságai mellett az 1945-ös földosztáskor azokban a falvakban, ahol minimális volt a szántóföld, erdőt osztottak a rászorulóknak. Erre vonatkozó adatokkal azonban csak a Zempléni-hegység területéről rendelkezünk. Itt újbirtoknak nevezték a juttatott erdő közös használatára alakított szervezetet. Családonként 1—10 kat. hold erdőt kaptak a gyermekek számától és a falu határától függően. Regécen 106 holdon, Háromhután 2400 kat. holdon alakították meg a közös újbirtokot. Ezek az úrbéres közbirtokosságokhoz hasonlóan működtek, és a fát a fél vagy egy hold alapján számított jogonként osztották szét évente. 74 Az eddigi adatközlések alapján nem állapíthatjuk meg, hogy a közbirtokossági erdőknek milyen súlya volt az egyes parasztgazdaságok rendszerében. Egyedül az Ipolyvölgy falvaiban végzett kutatások mutatnak rá arra, hogy az úrbérrendezéskor a volt jobbágyok és zsellérek kezére juttatott erdő kevés volt ahhoz, hogy a parasztság kapitalizálódásához hozzájáruljon. Csupán kiegészítő szerepe volt az egyes gazdaságok életében. A közösség nem bonthatta egyéni használatú részekre az erdőt, s ez szintén korlátozta a szabadabb erdőgazdálkodást. 75 A Zempléni-hegységben a közbirtokossági erdők rendszeres, de csekély jövedelme miatt a XX. század elejétől általános gyakorlat volt, hogy a lakosok közösen vásároltak erdőt az uradalmaktól. Többen Amerikába vándorolva keresték meg az erdővásárláshoz szükséges összeget. A hegység belső falvaiban szinte mindenütt létesült a közös erdő kezelésére egy-egy birtokosság, amelyet a vásárlási szerződésben első helyen szereplő gazdáról neveztek el. Egy faluban több birtokosság is működött, pl. a mogyoróskai határban 12 birtokosságot alakítottak. Ezek az úrbéres szervezetekhez hasonlóan tevékenykedtek. A tagok haszna a közös erdőben évenként kitermelt fából származott. A részesedés a vásárláskor megállapított minimális terület (2—5 hold) után járó jog alapján történt. A fát 71. MÂDAI Gyula 1970Ű. 9. Az erdélyi Kőrösfőn is ismert. TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1959. 72. Vö.: MÁDAI Gyula 1965Ö. 135., PETERCSÄK Tivadar 1978. 135., PETERCSÂK Tivadar 1981. 48-49., BOZÓ József 1970. 105-106., SZABÓ István-SZABÓ László 1977. 77-79. 73. Már Tagányi Károly felvetette a paraszti erdőhasználattal kapcsolatban az íratlan szokásjog emlékeinek összegyűjtését. TAGÁNYI Károly 1896. I. VIII. 1. E jogszokások gyakorlati megnyilvánulásainak feltárása ma is feladata a néprajzi kutatásoknak. 74. PETERCSÁK Tivadar 1981. 49. 75. SZABÓ István-SZABÓ László 1977. 89. 381
