Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Petercsák Tivadar: A paraszti erdőhasználat néprajzi kutatása Észak-Magyarországon

vezeti felépítésüket és működésüket központi rendeletek szabályozták, az egyes közbirtokosságok tevékenységét azonban nagyban befolyásolták a helyi viszonyok, a korábbi hagyományok is. Mintaként szolgálhattak a régi nemesi közbirtokosságok. A nemesek közötti erdőközösség a közös őstől való öröklés vagy együttes birtoklás során keletkezett. Ugyanígy jöttek létre a mezővárosok és nemesek közötti erdőközösségek is.

54 További részletes levéltári kutatások tárhatják fel az észak-magyarországi mezővárosok és kisnemesi falvak XVIII—XIX. századi közbirtokosságainak működési mechanizmusát, az erdőhasznosítás és a fából való részesedés módját és mértékét, illetve a közös erdő szétparcellázásának folyamatát. A paraszti közbirtokosságok adataival történt összehasonlításuk után kaphatunk választ arra, hogy mennyiben öröklődött a korábbi közös erdőhasználati gyakorlat a XIX. század végi úrbéres közösségekben. Az úrbéres erdők ügyét az 1871-es és az 1879-es törvények után 1898-ban szabályozták. Ezek intézkedtek a közbirtokossági szervezetek létrehozása és szabályzataik megalkotása felől. A legeltetési ügyek intézésére 1913 után önálló jogi személyként működő társulatokat kellett szervezni. Az 1935-ös erdőtörvény pedig elrendelte az erdőbirtokossági társulatok megalakítását.

5 s A két világháború közötti években rendszerint külön erdőbirtokosságok és legeltetési társulatok alakultak,

5 6 de pl. a kis határú hegyközi falvakban továbbra is csak egy szervezet, a közbirtokosság működött. Erdőügyekben hivatalosan a közbirtokosság vagy erdőbirtokosság, legelőügyekben a legelőtársulat, majd a legeltetési bizottság kifejezést használták.

5 7 A XDC. század végén falvanként rendszerint csak egy közbirtokosság alakult, amely a volt jobbágyokat és zselléreket tömörítette. Az együttműködés azonban sok esetben nem lehetett zökkenőmentes, mert pl. a hegyközi Alsóregmec zsellérei 1870-ben kérték, hogy részükre a gazdákétól külön erdőt hasítsanak ki.

5 8 Diósgyőrben viszont két közbirtokosság jött létre: a volt úrbéres telkesek és a zsellérek gazdasága.

59 Bükkzsércen is külön gazda- és zsellér közbirtokosság volt.

60 A szervezet sokszor elnevezésében is tükrözte a tagok jobbágykori társadalmi helyzetét. Pl. a kisnemesi zempléni faluban, Kovácsvágáson Nemesi Közbirtokosság, Ujhután újhutai volt zsellérek közös erdeje közbirtokosság néven működött.

61 Az erdő a közösség tulajdonában volt, de egyedül nem gazdálkodhattak. Az 1879. XXXI. te. értelmében államilag kinevezett szakképzett erdész biztosította a szakszerű erdőgazdálkodást.

62 Az erdőből a közbirtokosság tagjai jog alapján részesedtek. Az erdőjog eredetileg a legelőjoggal együtt a szántóföldhöz, illetve a telekhez kapcsolódott. A tagosításkor, a komesztakoi (Zempléni-hegység) a telek arányában kapták az erdőjogot. A zempléni hegyvidék falvaiban a recens adatok szerint fél kvárta (3 kat. hold), vagyis 1/8 telek után járt egy erdőjog, a volt zsellérek pedig lakóházanként kaptak egy jogot. Az ilyen jogot zsellérjognak is nevezték.

63 Diósgyőrben a kb. 2,5 kat. holdnyi ráta föld 54. Magyar Néprajzi Lexikon 1980. III. köt. 329. Egy csallóközi kisnemesi község, Tejfalu nemesi közbirtokosságának történetét Csiba Lajos dolgozta fel. CSIBA Lajos 1958. 311-337. 55. TÁRKÁNY Szűcs Ernő 1981. 519. 56. SZABÓ István-SZABÓ László 1977. 74., MÁDAI Gyula 1965Ű. 126., PETERCSÁK Tivadar 1981.47. 57. PETERCSÁK Tivadar 1979. 265. 58. PETERCSÁK Tivadar 1969. 264., SZABÓ István-SZABÓ László 1977. 72. 59. MÁDAI Gyula 1965a. 126. 60. BOZÓ József 1970. 101. 61. PETERCSÁK Tivadar 1979. 266. 62. KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975. 53-54., SZABÓ István-SZABÓ László 1977. 73. 63. PETERCSÁK Tivadar 1978. 13., PETERCSÁK Tivadar 1981. 47. 379 \