Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Petercsák Tivadar: A paraszti erdőhasználat néprajzi kutatása Észak-Magyarországon

Petercsák Tivadar A PARASZTI ERDÖHASZNÄLAT NÉPRAJZI KUTATÁSA ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON Néprajztudományunk eddig kevéssé vizsgálta az erdő paraszti használatát és a népi erdőkiélés hagyományos formáit. A XIX. század végén Tagányi Károly irányította a figyelmet az általa „erdészeti ethnographia "-nak nevezett kutatásokra. Oklevéltárában az erdő néprajzi tanulmányozásánál ma is nélkülözhetetlen történeti forrásanyagot tett közzé.

1 Az erdészeti etnográfia tudományszakunknak olyan komplex területe, ahol a paraszti kultúra sokrétűen tanulmányozható. A gyűjtögetés különböző formái, az állattartás, az archaikus földművelési módszerek, a famegmunkáló és egyéb erdei kisipari tevékenység, a népi jogszokások és az erdőhöz, a fákhoz kapcsolódó hiedelemvilág és népi természetismeret egy-egy településen vagy tájegységen történő együttes vizsgálata alapján tárhatjuk fel az erdő életformát teremtő és meghatározó szerepét. Dolgozatunknak nem célja a magyar erdészeti néprajzi kutatások széles körű áttekintése. A téma fontosabb szakirodalmából e helyen csak Erdélyi Zoltán és Hegyi Imre munkáiban megjelent bibliográfiai adatokra hívjuk fel a figyelmet.

2 Tanulmányunkban az erdőkben gazdag ÉszakMagyarország, szűkebben véve az Északi-Középhegység területére vonatkozó néprajzi publikációkat vesszük számba, feltárva az erdő néprajzi kutatásában elért eredményeket és rámutatva a további feladatokra. Ez a vidék a vulkáni eredetű Börzsöny, Cserhát, Mátra, Karancs és Zempléni-hegység mellett a karsztos Bükk és a hegységek közötti dombságokból és feldarabolt medencékből áll. A hegységeket, sőt a dombvidékek egy részét ma is összefüggő erdőtakaró — főleg tölgyes és bükkös — borítja. Az erdő a vidék története során koronként és a helyi geográfiai és ökológiai viszonyoktól függően változó intenzitással, de mindig meghatározó szerepet játszott. Az erdő élelmet; tüzelőt, munkalehetőséget, az irtás révén szántóföldet, a mezőgazdaság és háztartási eszközökhöz, az épületekhez alapanyagot, a háziállatoknak legelőt és takarmányt biztosított. Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy területünkön az erdő néprajzi kutatása néhány tanulmánytól eltekintve csak az 1960-as években kezdődött, és nem érintette egyformán az észak-magyarországi hegységek erdőségeit. A legtöbb feldolgozás a Zempléni-hegység és a Bükk erdőinek népi hasznosításáról jelent meg. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézete az 1950-es évektől végez intenzív gyűjtőmunkát a zempléni hegyvidék falvaiban, s ennek eredményeként több olyan feldolgozás született, amelyek az erdő hasznosításának különböző területeit tárgyalják. Tagán Galimdzsan már 1939-ben adatokat közöl a pusztafalusi erdei fuvarozásról, a faépítkezésről, a vadméh befogásáról, a famunkákról és a vadgyümölcsök gyűjtögetéséről.

3 A népi méhészkedést, illetve a vad1. TAGÁNYI Károly 1896.

1—III. 2. ERDÉLYI Zoltán 1959. 8-11., HEGYI Imre 1978. 203-216. 3. TAGÁN Galimdzsan 1939. 119-156. 375