Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

végig. A Sándor család három ággal szerepel 1546-ban, 1562-ben hiányzik, de 1715-ben újra megjelenik és 1771-ig részese a falu társadalmának. És végül a kontinuus nevek közé sorolható a főnyi (1542: Ponyik, 1771, 1&28: Ponyi), valószínűleg Zemplén megyei család. A középkori népesség folyamatossága az újkorihoz viszonyítva tehát, ha laza szálakkal is, de elfogadható. A XVIII. század első névjegyzékének 15 családnevéből 13 magyar, 2 pedig szlovák (Brésa, Bocsó) és ez az arány később sem változik jelentősen. 1771-ben a 40 jobbágynév között 8 szlovák, 1828-ban pedig 67 családfőből 8 a szlovák eredetű, 1 pedig cigány. Karancskeszi, mint a Karancs-vidék vezető települése, a névjegyzékek tanúsága szerint már a középkorban is állandó mozgásnak, változásnak volt kitéve. A XVI. században már vannak népnévből keletkezett családnevek, mint a Tód (3), Német (2), Székel. Ez utóbbi esetleg kapcsolatba hozható a Pest megyei Székelyegyház falunévvel.

5 s E korai anyagban feltűnően kevés a szlovák név (Ilók), vagy ami az ilyen vonatkozású helynévből alakult, pl. Turóc. Helynévvel kapcsolatos nevek még: Jobbágyi (Nógrád m.); Piliti - Piliny Nógrád m.; Nánai = Felsőnána, Kisnána (Heves m.); Paksi - Paks (Tolna m.); Balcsi(?). A XVIII. században betelepülő családokról is csak a nevek alapján tudunk véleményt mondani. Közöttük az alábbi helynevek fedezhetők fel: Zsiday ( = Zsidó Pest m.); Romhányi (= Romhány Nógrád m.); Fészarusi (= Jászfényszaru Szolnok m.); Tarjányi (= Salgótarján Nógrád m.); Toldi (= Alsó és Felső- Told Nógrád m). Talán származáshelyre utal a Hollandi családnév is (1828). Karancskeszi etnikai és migrációs kapcsolatai mind a középkorban, mind az újkorban úgy jellemezhetők, hogy alapvető az északi magyar és szlovák kapcsolat, amihez déli irányból távolabbi helységek áttelepülői csatlakoznak. A XVIII. század végén a lakosság legnépesebb családjai a Zsiday (9) és a Bocsó (7), de jelen vannak a törzsökös családok is. 1828-ban továbbra is legnagyobb a Zsiday nemzetség (10), a többiek jóval kisebb létszámúak: Bocsó (5), Barta (5), Mákos (4), de megvannak a XVI. századból a török időket átvészelt családok is, mint a Nagy (5), a Bokor (2) és a Ponyi (3). A negyedik, a Sándor család a századfordulón kihalt, vagy elköltözött a faluból. Karancskeszi lakossága tehát a középkor óta — némi folyamatossággal — magyar etnikumú és hatással van rá az északi, részben szlovák migráció. A beköltözők főleg magyar területekről érkeztek és nemcsak közeli, hanem távolabbi területekről is.

56 A népi műveltség magyar jellegét bizonyára erősítette a faluban élő mintegy 10 nemesi család — 1825-ben 23 nagykorú férfival —,

s 7 bár ezek nem paraszti sorban élő kisnemesek, hanem vagyonosabb birtokosok voltak. 55. KALD

Y NAGY Gyula 1977. 68. 56. Sajátos példájával találkozunk ennek 1562-ben, amikor a helységben már törzsökös Kis család mellé még egy Kis família érkezik és a megkülönböztetés céljából ragadványnevet kap. Az adódefter ólcet Kis Gömöri-nek írja. 57. Praznovszky Mihály szíves közlése. 336