Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Bakó Ferenc: A kontinuitás és migráció szerepe a palóc centrum népességének kialakulásában

2. Rimoc, Nógrád megye Forrásai az 1645,1559. és 1562. évi török adóösszeírások, az 1715. évi összeírás, az 1771. évi urbárium és az 1828. évi regnicolaris összeírás.

46 A XVI. századi defterek 1546-ban 16; 1559-ben 20 és 1562-ben 41 háztartást jegyeznek fel, a népesség tehát ez időszakban folyamatosan növekszik. Ennek oka valószínűleg az, hogy a közeli Nagylóc és Sipek elnéptelenednek. Bár történeti adat nincs rá, a nevekből kitetszik, hogy Rimóc is erre a sorsra jutott, mert az 1715. évi és a későbbi jobbágynévsorok egyetlen XVI. századi nevet sem tartalmaznak. Egyetlen család képezi a folyamatosságot, a Percze, akik neve mind a három XVI. századi jegyzékben Bérese formában szerepel. A jobbágy család ismeretlen időben nemességet nyert, majd elterebélyesedett annyira, hogy 1841-ben 41 férfi tagját vehették jegyzékbe. A család neve valószínűleg a Fülek melletti Perse falucskával (Nógrád m.) kapcsolatos.

47 1841-ben a Percze nemzetség mellett még több kisnemes családot is feltüntetnek: 17 Vincze, 9 Laczkó, & Bálás és 2 Borbás él ekkor a faluban.

48 A többi nemes XVI. századi jobbágy elődeinek jelenléte nem mutatható ki, csak annyit tudunk, hogy az 1715-ben összeírtak között egy Vincze Bálint is van, akitől a nemesi család származhatott. A XVI. században Rimóc túlnyomórészt magyar lakosságú: 1546-ban mind a 16 család magyar nevű, 1559-ben a 20 családból 1 szlovák és 2 Tód, 1562-ben a 41 családból 2 Bozsik és 1 Krajnol lehetett szlovák eredetű. Ebben a században az Orbán volt a falu legnépesebb nemzetsége, 1562-ből 11 családfő nevét ismerjük. Lényegesen megváltoztak a nemzetiségi viszonyok Rimócon a XVIII. században. Az 1715. évi összeírás 16 nevéből 5 magyart, 10 szlovákot és 1 németet lehet felismerni. Borovszky monográfiája ezt a forrást úgy értékeli, hogy a 16 jobbágyból 11 magyar, 5 pedig tót volt,

49 valószínűleg azért, mert egyéb forrás alapján egyes idegen nevű jobbágyokat talán anyanyelvük révén magyarnak tartottak. Az 1771. évi urbárium 47 családnevéből 28 szlovák, 18 magyar, 1 pedig más etnikumra valló (Oláh), a falu nemzetiségi összetétele tehát a XVIII. század folyamán a szlovákság előnyére megváltozott. Ezt az arányt javítják azonban a kisnemesi famíliák, akik az urbáriumban, vagy a következő összeírásban nem szerepelnek. 1828-ban etnikai egyensúly figyelhető meg, a századforduló mintegy 50 éve ugyanis a lakosságot kétszeresére duzzasztotta és ebben a gyarapodásban a magyar nevű családok nagyobb számmal vesznek részt. A 94 családból magyar 49, szlovák nevű 42, német 2 és egy Oláh, aki már nyilvánvalóan magyarnak számít. Említettük, hogy a XVI. században az Orbán Rimóc vezető nemzetsége. A XVIII. században és később is a legnagyobb létszámú nemzetségnek a kisnemes Perczé-t és Vinczé-t tekinthetjük. A jobbágyok között a legnagyobb családok 1771 -ben: Paris (3), Justin (3), Golany (3), Vincze (2), Kiss (2), Gonda (2), Mutsány (2), Kanyó (2), Sztapkó (2); - 1828-ban: Kobelya (7), Kanyó (в), Kiss (6), Molnár (5), Justin (5),Mócsán (4). Az eddigiekből is kitűnik, hogy a bevándorlás Rimóc népesedéstörténetében igen jelentős szerepet játszott. A XVI. században csak egy helynévből képzett családnevet találtunk, a Királ-t, ami a Losonc melletti Szentkirályra

50 gondolva, északi kapcsolatra vall. 46. KÁLDY-NAGY Gyula 1971; Káldy-Nagy Gyula 1977; NmL 1715. évi összeírás; 1771. évi urbárium. SCHNEIDER Miklós PA 371/74, 790-82. 47. CSÁNKI Dezső 1890-1913. I. 105. 48. A kisnemesekre vonatkozó adatokat PRAZNOVSZKY Mihály, szécsényi múzeumigazgató engedte át, amiért neki ezúton is köszönetet mondok. 49. BOROVSZKY Sámuel 1911. 110. 50. CSÁNKY Dezső 1890-1913.

1. 91. 333