Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lengyel László: Két XVIII. századi apácamunka sorozat a Dobó István Vármúzeum gyűjteményéből

A sorozat talán legsikerültebb darabja a bűnbocsánatot*

s ábrázoló szalmakép. A szimmetrikus kompozíció központi motívuma egy barokk oromzatos gyóntatószék, melyben egy pap ül, s a töredelem szentsége segítségével — Krisztus hagyományaként — elengedi az elkövetett bűnöket. Bal oldalon egy bűneitől megszabadult férfi, akire az angyalok vigyáznak, jobb oldalon pedig egy bűneit valló nő látható, akire még a sátán leselkedik, kezében kötéllel. Az Istennel való kiengesztelés eléréséhez szükséges, boldogító aktusként állítja elénk oktató jelleggel képünk a bűnbocsánatot (14. kép). Az utolsó kenet*

6 szentségét megjelenítő szalmamunka, néhány bútorral jelzett barokk interieurt ábrázol, melyben kereveten fekvő, súlyos betegségben szenvedőnek, szentelt olajjal való megkenése történik. Ezzel a beteg a haláltusára megerősödik, esetleg eljuthat a gyógyuláshoz. E szertartás következtében eltöröltetnek a haldokló bocsánatos bűnei. Feltűnő az az ikonográfiái hasonlatosság, mely a barokk festészetben rendkívül népszerű témák, a „keresztény ember halála" (Agónia Christiana) és az „utolsó kenet" ábrázolása között fedezhető fel (16. kép).

í7 Az egyházi rend

3 8 a pappá szentelés szentségét ábrázoló munkán, a rítus pontos leírását láthatjuk. A sacramentum ordinis fölvételének külső jelei, jól leolvashatók kompozíciónkról. Ez kézrátételből és az istentisztelet céljára szolgáló tárgyak átnyújtásából áll, megfelelő szavak kíséretében (17. kép). A katolicizmus által elismert szentségek sorában az utolsó a házasság.

3 9 A Krisztus által alapított szentség elnyeréséhez szükséges szertartás, lényegi mozzanatát láthatjuk képünkön. Az eskető pap a házasfelek kezére stólát terít és a megfelelő szövegek elmondásával, csak a halál által felbontható kapcsolat születik. A házasságot Krisztus és az Egyház sajátos kapcsolatának analógiájaként fogják föl a katolikusok az Énekek éneke allegorikus értelmezése alapján (18. kép). A két különböző tematikájú és technikájú sorozatot, a bennük jelentkező valláserkölcsi, oktató jelleg rendeli egymás mellé. A XVIII. század nagy társadalmi változásai, számtalan újraértelmezést eredményeztek az uralkodó normák által szabályozott és szokások által garantált erkölcs területén is. E kompozíciók keletkezése idején fölerősödő szakaszába került az etikai gondolkodás Európában. A morálfilozófia területén ekkor olyan kiemelkedő gondolkodók fogalmazták meg tételeiket, mint a francia és a brit moralisták. Osztrák és magyar területeken az alsó-középosztálybeli tömegek, de még a felsőbb rétegekhez tartozók közül se sokan ismerték ezeket az alapvetően polgári teóriákat. 35. Máté 9, 21; Márk 2, 5; Lukács 5, 20; Máté 16, 19; 18, 18; János 20, 23. 36. Jakab 5, 14; Márk 6, 13. 37. Az utolsó kenet ábrázolások ikonográfiái típusát illetően, érdekes párhuzamokat kínál a barokk festészetben és grafikában is népszerű, a keresztény ember halálát (Agónia Christiana) megjelenítő művek pl.: Jakob Wilhelm Heckenauer: A budai Agónia Christi Testvérület társulati emlékképe, 1731. rézmetszet, 260 X 170 mm (Szilárdfy Zoltán tulajdona); Johann Georg Heinsch : A keresztény ember halála, 1695 olaj-vászon, 198 X 139 cm (a nagykanizsai plébánia templom tul. jelenleg a MNG kiállításán); Gottfried Prixner: Ecce quomodo moritur Justus, rézmetszet (címkép GVADÁNYI, Falusi nótáriusnak elmélkedései, betegsége, halála és testamentuma, Pozsony 1796). 38. Jel 19, 16; Máté 28, 18; János 18, 37;Zsid5, 1;9, 11; 2 Tim 1,6. 39. Máté 5, 31; 19, 3; Márk 10, 2; Lukács 16, 18; Ephesz 5, 24-32. 318