Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lengyel László: Két XVIII. századi apácamunka sorozat a Dobó István Vármúzeum gyűjteményéből

ként vannak nyilvántartva. (19-21. kép). A két gyűjteményben őrzött és restaurált művek, csak méreteikben térnek el egymástól. A technikai kivitelezés és stílus tekintetében teljesen megegyeznek. Vakrámára húzott, vászonra dublírozott, karcolt és színezett, hasított szalmából készültek ezek a berakásos szalmamunkák. A képmező különböző méretű foltjait kitöltő szalmaszálak párhuzamos egymás mellé helyezésével kialakított lapokat, azonos módon papír alapra ragasztották.

3 ° Az így nyert szalmalapok a kívánt alakra vághatok és a kívánt színre festhetők voltak. Mind az egri, mind az Iparművészeti Múzeumban őrzött szalmaképek színezése mértéktartó. A szalma természetes aranysárga színe a domináló. Ezzel az archaikus csillogású színnel harmonizálnak a helyenként alkalmazott tompa zöldek és barnák fokozatai.

31 A lazúros színezés sugárzó, ünnepélyes hatását segíti elő az egész felületet finoman borító sellakk réteg. A színezéssel és a szalma szálirányának változtatásával, árnyalt téri mozgásokat, viszonylatokat sikerült érzékeltetniük a készítőknek. A képeken látható alakokat, embercsoportokat, redukált téri környezetbe helyezték, csak jelzésként jelenik meg néhány berendezési tárgy v. architektúra részlet (pl.: keresztelés, 11. kép). A háttér vízszintes szálirányú nagy felületeit, helyenként függőleges szálirányú szalmasávok bontják és ritmizálják. A formák további részletező modellálását tollal és ecsettel végezték. Kemény szálkás vonalhálóval jelenítették meg a ruharedőket, a drapériák díszítéseit, a kor divatja szerint előírt hajfürtöket és az arcok vonásait. A technikai kivitelezés, a stílus és a részletek megmunkálásának azonossága, arra enged következtetni, hogy az Iparművészeti Múzeum tulajdonában lévő három szalmaberakásos kép és az egri múzeum, itt tárgyalt sacramentum ábrázolásait, közel egy időben, egy helyen készítették. Feltételezhető továbbá, hogy a német divatra terjedő szalmaképek nem Magyarországon, hanem valahol Ausztriában v. németföldön készültek. Az sem bizonyítható, hogy női zárdában készültek volna ezek a munkák. Csak további hasonló, lappangó tárgyak előkerülése és újabb adatok ismeretében lehetséges pontos választ adni ezekre a kérdésekre. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezek a szalmaképek a XVIII. század második felében virágzó kegytárgykészítés ritka emlékei közé tartoznak. A keresztelés

32 a katolikus felfogás szerint eltörli az eredeti bűnt, a megkeresztelt új életre születik. A szertartás előírás szerint való elvégzése által a gyülekezet tagja lesz, amely Krisztus testét jelképezi. A keresztelést ábrázoló képünk, ikonográfiái szempontból didaktikusán jeleníti meg a szent rítust. A középpontban álló keresztelő medence körül elhelyezkedő, fontosabb alakok világítják meg a keresztség fölvételének hitéleti hátterét. A keresztapa kezében tartja az újszülöttet, akire íves sugárban száll „Krisztus vére" miál30. Az egri múzeum szalmaképeinek restaurálása során a szalmafelületek egy részét le kellett fej'teni a yakrámára feszített vászonról. így jól láthatóvá vált, hogy a készító'k a kép összeállítása előtt, latin és német nyelvű nyomtatott szövegeket tartalmazó papírokat használtak alapként. Ezekre a papírokra ragasztották a szalmaszálakat. A tárgyak restaurálását Dr. Kiss Péterné főrestaurátor 1981ben végezte. 31. A szentségeket a szivárvány hét színével szokták jelképezni, ezt a szimbolikát sorozatunk nem alkalmazza: - Keresztség fehér (tisztaság) - Bérmálás sárga (az olaj színe) - Oltáriszentség zöld (remény, megiffjodás) - Bűnbánat vörös (vér) - Utolsó kenet fekete (gyász) - Egyházi rend lila (papi szín) - Házasság kék (hűség) VON GLASENAPP Helmuth 1981. 306. 32. Ide vonatkozó bibliai szövegháttér: Márk 1, 5; Ga. 13, 27 314