Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Korompai János: A levélíró Gárdonyiról
így folytatja: „Ami az epéből jön, mintha az árnyékszékből jönne. Amabban van valami isteni, emebben van valami állati. " Gárdonyi jegyzeteiben következetesen használja az írói munka melléktermékének, a kiküszöbölendő, felesleges részeknek megjelölésére a „szalma" és „ocsu" szavakat. Ugyanígy az írói hivatás képes kifejezésénél a tiszta búza, a nemes mag mint az írói munka igazi és egyetlen örökértékü terméke szerepel. Említettük, hogy írónknál a meleg egyet jelent a széppel. Már a 3. Mesterfüzet 6. oldalán megtaláljuk Gárdonyinak a szépről kialakított egyéni meghatározását: esztétika: szép az, amit, ha csak egy percre is, szeretünk. Csak a meleg érzés, a megindulás, az ihlet az értékes. A hideg rezgés, a borzalom nem." Ez a fontos megállapítás megtalálható a többi füzetekben is, ezért végleges véleményként fogadhatjuk el. A kép teljessége szolgálatában azonban meg kell mondanunk, hogy már a 3. Mesterfüzet 68. oldalán előfordul és később is ismétlődik a szép egy másik meghatározása: „Szép, ami igaz." Az 5. Mesterfüzet 67. oldalán pedig ez olvasható: ,A rút a szép." 3. „Egy sornak sem szabad ordinárénak lenni. .. Örömet írj! Mézet a szívnek, csemegét a hiúságnak! Adj!" 3. Mf. 85. o. „Mindig az ő érdekében írj! Ez legtöbbször ellentézis is egyúttal. Igen pompás dolgok kerekednek ki belőle. Tehát az ő érdekében, még ha halálos büntetés elengedésére kérsz is kegyelmet." 3. Mf. 85. o. „Az udvariasság kifejezései még akkor is kedvesen érintik az olvasót, ha banálisak." „Kellemes olvasni az udvarias kifejezéseket, pláne ha újak és szívből jöttek." 3. Mf. 98. о. ,Ahogy beszélgetésben is nem azt mondjuk, ami minket érdekel, hanem ami neki kedves..." 3. Mf. 85. о. tf Ne rosszalj semmit! Francia esprit, ha olyat kell írnod, amit csak furkósbottal lehetne kifejezni." 3. Mf. 85. o. „Gorombáskodni goromba szavakkal minden paraszt tud. Tessék úgy, hogy még meg is köszönjék." 5. Mf. 88. о. „Ha megtagadunk valami óhajtást, úgy fejezzük ki, mintha nekünk fájna." 5. Mf. 89. о. „Ha cáfolunk, nagy óvatosság . . ." 5. Mf. 89. o. „Üzleti levélben is, az ő érdeke legyen előtérben . .." 4. Mf. 100. o. Ne panaszkodj, rosszalj; ne keseregj soha semmit. Nem adsz vele." 4. Mf. 101. o. Gárdonyi állandó törekvése a szépre és jóra életében abban nyilvánult meg, hogy cselekedetekben és írásban egyaránt következetesen kerülte a durvaságot, a közönséges, köznapi dolgokat, tehát mindazt, amit az „ordináré" jelzővel illethetett. Idevágó összefoglaló véleménye a 3. Mesterfüzet 73. oldalán: „Ordináré jelzők - ordináré írás." A rútat azért mutatta be, hogy a melléje állított vagy belőle eredő szépet még sikeresebben kiemelje. A rút szerepéről alkotott véleményét már a 3. Mesterfüzet 17. oldalán megtaláljuk: „Valójában nem rút semmi se és nem szép semmi se, mert széppé és rúttá mindent a felfogás teszen." Ugyanannak a Mesterfüzetnek 68. oldalán pedig ezt olvashatjuk: „a rútból magasrendű szépségek fakadnak. Természetes ellentézise a szépnek a rút, csak nem mernek hozzányúlni a gyenge írók." A rútnak öncélú boncolgatását, kéjelgő túrkálását viszont a leghatározottabban elítélte; ellene volt a szemétben, rothadásban magát jól érző naturalizmusnak, érthető, hogy a levélben, ebben a valóban személyhez szóló írásban különösen fontosnak tartotta az ordináré szavak és témák elkerülését. Gárdonyi esztétikájában és ars poeticájában a „szép" és a ,jó" mellé az „öröm" kívánkozik, mint az első kettőtől elválaszthatatlan fő cél. A3. Mesterfüzet 6. oldaláról vehetünk egy összevont idézetet az öröm fontosságának megértetésére '.„Öröm és érdekesség.. .a legnagyobb,. . . amit író alkothat.. .". Az örömet írj tétel magába foglalja írónk alapszemléletének azt a fontos elemét, amely szerint mindenben van valami szép vagy jó, tehát minden közlés okozhat örömet. E cél érdekében elsősorban a szívet, a címzett 277
