Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Korompai János: A levélíró Gárdonyiról

Korompai János A LEVÉLÍRÓ GÁRDONYIRÓL Az egri múzeumban őrzött rendkívül gazdag Gárdonyi-hagyaték egyik értékes része az író levelezése. Múzeumunk évkönyvének korábbi köteteiben

1 1127 levelezés fogalma alá vonható darabot (levelet, levélfogalmazványt és töredéket, levelezőlapot, gyászjelentést, névjegyet) ismertettünk tartalmi kivonattal és magyarázó jegyzetekkel. Az évkönyv egyik későbbi kötetéből tudjuk, hogy az Országos Széchenyi Könyvtárban további 205 Gárdonyi Gézától eredő levél található. Az egri múzeum az utóbbi években hozzájutott néhány újabb levélhez és így ma már legalább 1500 darabra tehető az író ismert levelezés-hagyatéka. Kétségtelen, hogy a család leszármazottainál, az író baráti körének utódainál és gyűjtők birtokában még igen sok Gárdonyi-levél lappang, azonban már a fentiekben ismertnek mondott levélmennyiség is kiadós alapot ígér ahhoz, hogy segítségükkel megkíséreljük Gárdonyi Géza levélíró elveinek és gyakorlatának vizsgálatát. Gárdonyi Géza életében az emberi kapcsolattartás különféle formáinak érdekes fejlődése figyelhető meg. Harmincnégy éves koráig, Egerbe költözéséig kiterjedt baráti köre volt, nyugtalan vándoréletet élt. Egy-egy munkahelyén alig töltött egy évnél hosszabb időt. Zaklatott élete volt dunántúli falusi tanító korában és nyugtalansága fokozódott a minden irányban érdeklődő újságíró életkörülményei között. Amikor az öreg város, Eger északkeleti szélén álló rozoga parasztházat megvette és kialakította belőle az új, végleges és utolsó lakóhelyét, tudatosan alapos fordulatot hajtott végre életmódjában. Megtörte az addig átélt sok sorscsapás, azt akarta, hogy hátralévő éveiben minél kevesebb közvetlen megpróbáltatásban legyen része. Nyugalmat akart. Könyvek ezreivel vette körül magát, virágos kerttel zárta messzebbre házától a világ zaját, kerítéssel, nagy házőrző kutyával és a telek másik sarkában épített külön házban elhelyezett, jól kioktatott házanépével szűrte meg a látogatókat. Elkezdte szembesíteni az emberiség történetének eseményeit és tudományának eredményeit tartalmazó könyvek állításait saját tapasztalataival, saját véleményével. Tanult és gondosan megírt müveivel tanított. Egyre ritkábban utazott el Egerből, a városban kevesen ismerték személyesen és tűrte, hogy „egri remete" elnevezéssel illessék. Nem volt remete, nem volt emberkerülő, csak igyekezett beosztani a rövid élet napjait. A negyedszázadnyi egri életszakaszban fontos összekötő szál volt számára a fővárossal, az irodalmi élettel, a barátokkal és pályatársakkal folytatott levelezés. Ezenkívül a mindennapi írói munka termését is el kellett helyezni: levelezni, alkudozni, veszekedni kellett kiadókkal, szerkesztőkkel, hivatalokkal. Sok levél indult a „sánci ház"-ból és sok érkezett erre a címre. Ezeket a leveleket évtizedeken át nem is utca és házszám szerint címezték, hanem így: Gárdonyi-ház vagy Gárdonyi háza. 1. KOROMPAI János 1968. 333-359; 1969. 355-387; 1970-71. 277-323. 18 Az egri múzeum évkönyve 273