Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lénárt Andor: Eszterházy Károly püspök XVIII. század végi építkezéseinek háttériparáról

Most már három cserépkő bányából gyűjthette be Farkas Egerbe a palát. A major­ban a granárium mellett levő kamrába rakatta le ennek nagyobb részét. A többi Zsércen a borháznál várt a beszállításra, hogy az épülő makiári templomhoz és toronyhoz felhasz­nálják. 169 Kurczendorfer Albert egri kőművesmester vállalta, hogy mind a harsányi csűrt, mind az egri granáriumot „kő sindelekkel" hiba nélkül be fogja fedni. De nem sikerült így. Mind a két helyen hiba volt a hajlásoknál és az ablakoknál. Ezeket a munkákat az időközben meghalt Albert mester is kőműves legényekkel végeztette; s azért volt a sok hiba. A javítást arra a cserépfedőre bízták, aki Csehországból jött, s korábban a líceum téglacserép fedelét jól megigazította. A mizerikordiánusoknál is rendbe tette a kolostor tetejét. Detken Tarródy földesúrnál jó munkát végzett, s sok más helyről is jó ajánló- és bizonyságlevelet tudott mutatni. Értett a kőcserepezéshez is. Külországban templomokat, tornyokat fedett és igazított velük. — Megvizsgálta a granárium fedelét és elvállalta, (amíg a hó le nem esik), hogy megjavítja. 170 Eszterházy engedélyt adott a munka elvégzésére, s elrendelte, hogy ha ezt a vállalt munkát jól elvégezte, alkalmazzák; hogy a cserepekkel való fedést máshol ne a kőművesek végezzék, hanem ő. Nevezetesen a makiári templomnál is. 171 A takarékosság volt az („a költségek kiméllése"), ami a tarkányi bányák helyének kutatására ösztönözte Farkast, s a megtalált jó kövek kitermelésének szervezésére, a mun­kabérek megállapítására szolgáló jelentésének megfogalmazására késztette. A pallér fizetése a palabányában „a mostani rövid napokban 13, hosszú napokban pedig 14 garas volt eddig". Mivel a munkások már tudták, hogy milyennek kell lennie a jó cserépnek, oda pallér küldését már nem találta szükségesnek. Legföljebb a napszámosokra kellett volna még vigyázni, azokat sürgetni a pallérnak. Erre azt javasolta, „hogy szakasz számra" (szakmányba) adják ki a munkát. Megalkudott Szabó István zsérci kőcserép­bányásszal, aki „amint a kő jön, ki szélesebb, ki keskenyebb táblákra húzogatván százátul egyre másra 12 garast kíván, és még a rámoláshoz s töréshez hat napszámost". A pallért így elég lesz ha kéthetenként, minden második szombaton küldi ki, hogy ellenőrizze, megvizsgálja és számba vegye az elkészült cserepeket, amiért fizetni fognak; — a pallérnak pedig így csak egy-két napért. A többi napját pedig máshol töltheti. 172 A takarékosság mellett azért is kerestek új bányát Tárkány körül, mert Zsércről az utóbbi időben rossz minőségű cserepek kerültek, így a harsányi csűrre is. Úgy tervezték, hogy a telet megvárják. Amelyik a két fajta közül jobban bírja, a makiári templom meredek tornyát majd azzal fedettetik be. „A cserepes (aki) Olmutzban fedte a tornyokat kőcserepekkel, itt is hozzáfog s elvégzi." — „Hogy pedig olyan magasan a torony tetején ne ártson a szél s meg ne indítsa a cserepeket, aszerint, amint én leginkább az itt járt Anglustól kitanultam, s próbára is vettem, legjobb lesz azonnal a kevés, de erős malterrel a deszkához foglalni a cserepeket". Ha megszáradnak, szilárdan a helyükön maradnak. 173 A tarkányi cserépkő egyre jobban mutatta magát, könnyű volt megdolgozni, hasí­tani, lényegesen olcsóbb volt. Ezerért 5 Rfrt-ot fizetett Farkas, de szerinte még „olcsóbb is lesz az majd". 174 169. HmL. XII-3/a. 258. 1793. 84. §. 170. HmL. XII-3/a. 258. 1793. 95. §. 171. HmL. XII-3/a. 258. 1793. 96. §. 172. HmL. XII-3/a. 259. 1794. 82. §. 173. HmL. XII-3/a. 259. 1794. 82. §. 174. HmL. XII-3/a. 260. 1795. 42. §. 213

Next

/
Thumbnails
Contents