Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lénárt Andor: Eszterházy Károly püspök XVIII. század végi építkezéseinek háttériparáról

Csak Sartorit sikerült a helyszíni szemlére kivinnie. Az elkészített terv és a tervhez fűzött püspöki reflexió sajnos csak utalásban maradt az iratok között. A bányászás folyt tovább a baktai erdőben. Októberben még a téglaházhoz szállítottak szenet.

8 9 Farkas az általa felfedezett és kibányásztatott egerbaktai kőszén használatát szerette volna propagálni. A városi magisztrátus nem fogadta el javaslatait. Elsősorban azért, mert tudta, hogy a kőszenet három évi kísérletezés (és a püspöki akarat) ellenére sem sikerült hasznosítani az egri téglaégetőben sem.

9 ° Egyébként Farkas, a püspök volt Bauschreibere, volt parádi és tapolcsányi bányarészvényes teljesen tönkrement erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Minden vagyonát elárverezték, mindenét elvesztette, minden vállalkozása sikertelen volt, mindegyikbe belebukott.

9 l Fazsindely készítés A falvak házait a 18. század közepén még szalmával, zsúppal, fűvel fedték. Nem rakták szél, eső, hó ellen a parasztok lakóépületeit, pincéit, vermeit, magtárait tartós fedővel. A kis, alacsony, nyeregtetős épületeket fedő zsúp és egyéb tetőfedők ingyen hozzáférhetők és könnyen javíthatók voltak, s olcsók. A nagy, városi, ma műemlék értékű épületek fedelére azonban nem illett a paraszti tetőfedés egyetlen anyaga sem. A templomokat, palotákat, polgári lakóházakat, parochiákat, földesúri korcsmákat, ezek gazdasági melléképületeit a század második felében is a már a középkorban is használatban volt szilárdabb, időtállóbb tetőfedő anyagokkal fedték. — Cserép, bükkfa vagy fenyő sindel (zsindel, zsindely), majd a kilencvenes évektől a kősindel (pala, kőcserép) készítését, előállítását, felhasználását kísérhettük figyelemmel az egri püspök építési írnokának jelentései alapján. Minden év februárjában megjelentek a zsindelymetszok a püspök gazdasági udvarában, hogy megkezdjék a püspökség „conferenciális végzése" szerint kijelölt építkezések, épületek számára a zsindelyek metszését. Az Oberjáger és a Bauschreiber jelölték ki az erdőt és a fákat, amelyből a 30—40 cm hosszú, 15 cm széles, egyik oldalán hornyolt falemezeket, zsindelyeket kivágták, elkészítették.

9 2 1786. nyarán mind a tiszanánai, mind az abonyi tiszttartóság sürgette a Bauschreibernél, aki a beszerzést és az elosztást szervezte, a bükkfa zsindelyeket. A tavasszal munkába állt metszők a tarkányi erdőben a nyár közepére elkészítették a szegődött mennyiséget, ők is sürgették a kész elszállítását. A robotások azonban csak keveset szállítottak be Egerbe a készből. Az uradalom béresei sem győzték. A szokás szerint, mint máskor is tették, a falusiakat próbálták megfogadni, hogy pénzért szállítsák a kész árut a kívánt helyre az építkezéshez vagy legalább a városba. A Bauschreiber ezerszám egyezkedett a fuvarra a felnémetiekkel, a tárkányiakkal és a zsérciekkel. Az utóbbi két falu fuvarosai ezer zsindely szállításáért 2 Rfr-tot kértek. A felnémetiek nem tudták magukat elhatározni. Az, hogy ilyen sokat kértek a szállításért ill. gondolkoztak, hogy egyáltalán elvállalják-e ekkor azért volt, mert igen távoli és igen nehéz helyről kellett volna a tarkányi erdőből a megkészített zsindelyt hordani. Továbbá, hogy keveset tudtak ezekből egy kocsira felrakni. Ezek a zsindelyek, melyeket az Ober89. HmL. XII-3/a. 261.1796. 98. §. 90. HmL. Evi Tanácsi jegyzőkönyv 1802. 441. sz. 332. pag. 91. HmL. Evi Tanácsi jegyzőkönyv 1806. 514. sz. 209. pag. 92. HmL. XII-3/a. 251. 1786. 26. §. 201