Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Lénárt Andor: Eszterházy Károly püspök XVIII. század végi építkezéseinek háttériparáról

vonalában volt.) A téglás elégedett volt vele. Azonban problémát jelentett a homok bányászásában, hogy a város igen szűk fundusokat osztott a parton. Akinek a „kaparásra" alkalmas szélső telek jutott, az tiltakozott, ellenkezett. Fentebbről, ahol a dézsmaszék szokott volt lenni, nehezebben lehetett bányászni. Ezért javasolta a Bauschreiber, hogy a korábban bányászott „Birkárul" hordattatnák a homokot. S ha majd ősszel mégis innen akarnák hordani; akkor lehetséges lesz onnan is. — Eszterházy elfogadta a projectumot.

7 2 A makiári parochia, templom és a kerítések építésekor a szokás szerint ott is próbaégetést végeztek. Azt Francz József építőmesterrel megvizsgáltatták, ő jónak találta, a püspök pedig engedélyezte az égetést.

72 1787. július 16-án „a téglakemencét derekasan befűtvén a téglás. . . egy szikra a kemence síndelezésében megakadt", s leégett a vécsei-völgyi téglaégető.

73 Szénkő bányászás Csiffáry Gergely tanulmányában

74 idézi Bárczy

75 közlését a 18. század második felének szénbányászatával kapcsolatban. Fazola Henriket jelöli meg, mint aki elsőként talált szenet a Bükkben 1765—69. között. Művelésére 1767-ben Schoner Ferenc, a szomolnoki bányafelügyelőség segédtisztje szerzett kutatási jogot az Egerbaktán felfedezett kőszénre.

76 Ugyancsak Bárczyra hivatkozva közli Csiffáry, hogy a Bükk első szénbányáját 1796. márciusában Egerbakta és Bátor határának érintkezési vonalán nyitotta meg az egri püspöki uradalom. A bányászás körülményeiről Eszterházy püspök ekkor már per alatt álló Bauschreibere feljegyzéseiből tudtunk meg részleteket.

77 Azoknak a földesuraság megbízásából kutatást végző „ásóknak", akik még nem találtak szenet, csak keresték, az volt a kívánsága, hogy mindegyiküknek napi 15—15 garas legyen a bérük mindaddig, amíg jól fejthető bányára nem akadtak, akármilyen nap (akár ünnep is) legyen. Ha megtalálták a megfelelő szenet, addig, amíg „nyitják", művelésre alkalmassá teszik, csak „mívelő napibért kívánnak 12 garasával". Amikor aztán a bányát majd ténylegesen elkezdik művelni („s egészen folytatják a bányát"), akkorra havibért kértek, 15 rajnai forintot. Más bányánál is ennyit kerestek társaik, — ezzel érveltek. S amikor ide hívta őket a püspök, ezt a pénzt ígérte nekik. Kérésükre a püspöki építkezések vezetője munkájuk megkönnyítésére két fúrót csináltatott. Az egyiket a kövek, a másikat a föld fúrására használhatták. Március 30-án a szarvaskő-i völgybe mentek a kutatók. Farkas ekkor nem mehetett velük, mert pere már zajlott. Pedig, amint írta, hasznos útbaigazítással szolgálhatott volna. Eszterházy e bejegyzéshez igenlő, beleegyező választ írt, bár azt is közölte, hogy utána fog járni, „ha úgy vagyon-e a dolog a fizetséggel, amint előadják", ő is jobbnak tartotta volna, ha Farkas velük megy. Félt, hogy sok időt veszítenek, s „hiába való munkák" . . . történnek nélküle.

78 71. HmL.XII-3/a-252. 1787.54. §. 72. HmL. XII-3/a-254. 1789. 29. §. 73. Leírták, hogy ekkor jöttek haza a Síkhegyről a kapások. Megálltak, nézték a kapkodó, tüzet oltó téglásokat, akik kiáltoztak hozzájuk segítségért. „Nemhogy mozdultak volna, sőt... felelték: bár mind összeégne". HmL. XII-3/a-252. 1787. 66. §. 74. CSIFFÁRY Gergely 1977. 8-9. 75. BÁRCZY Zoltán 1960. 47. 76. SOÓS Imre 1955. 77. HmL. XII-3/a-261. 1796. 78. HmL. XII-3/a-261. 1796. 43. §. 198