Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Szabó János Győző: Gyöngyöspatai szőlőmunkás eszközei a középkorból
Róbert határozottabban vetette fel ennek lehetőségét. 108 Nyelvészeti 109 és régészeti 110 adatok alapján ugyanis rendkívül valószínű, hogy a magyarság bizonyos része, rétege már az óhazában értett a szőlőműveléshez. A részben kert- és szőlőművelő Kazáriából kiszakadt és nyolcadik törzsként a magyarsághoz csatlakozott kabarokról tételezhető fel leginkább, hogy ezt a bizánci eredetű 111 kert -és szőlőművelést a magyarság felé továbbították. A csatlakozó népek — ez közismert — a keleti pásztornépek íratlan törvényei szerint a szállásterület peremén helyezkednek el. A Kárpát-medencében okkal valószínűsíthető, hogy a csatlakozó népek, a kabarság zárt tömegben a Kisalföldön, a Nagyalföld északi-északkeleti peremén, Észak—Erdélyben, s talán a Szerémségben és Krassó megyében települtek le. Mivel a baltás metszőkések második csoportja csak egységes egészként szemlélhető az első csoport viszonylatában, a második csoport példányainak a dunántúli lelőhelyeit is értelmeznünk kell. Láttuk, hogy ezek a Duna jobb partjához közel, illetve az egykori Pilis megyében, Fejér megye északi részén, Baranyában a Duna völgyében kerültek felszínre; s csak egy példány a Dráva partján. Ez utóbbitól eltekintve fejedelmi, királyi központok, birtokok körzetében. Ezért nem indokolatlan, ha a szőlőművelő családoknak a tudatos telepítésére gondolunk a fejedelmi, királyi udvarokhoz könnyen elérhető távolságban. Telepítésről beszéltünk, tehát ezért található oly sokféle metszőkés típus (és ezzel összefüggésben más és más szőlőkultúra) a második csoport lelőhelyeivel körvonalazott területeken! A később nyugatról hazánkba hívott vallon, délfrancia stb. szőlőművelő népcsoportok falvait is részben ezeken a vidékeken kereshetjük. Az előbbiekből következőleg viszont, a honfoglaló magyarság már virágzó szőlőkultúrát talált az első csoport (a dunántúli metszőkés típus) által jelölt területeken. „Keleti" szőlőkultúránk megítélése a metszőkések alapján egyelőre problematikus. 1. A második csoport egyetlen metszőkése sem hasonlítható a Saltovo-majaki kultúra ismert szőlőmetszőkés típusához. Aggályunkat nem oldja fel, hogy a korai bolgár metszőkések (a Balkán félszigetről, s nem a Don vagy a Volga vidékéről!) párhuzamként említhetők. 112 108. MÜLLER Róbert 1977a. 6-7. - Uö 1977b. 141-142. 109. A nyelvi adatok köztudomásúlag a magyar nyelv bolgár—török szókészletének a szőlő- és borkultúrára vonatkozó részére vonatkoznak: BÁRCZI Géza 1951. 51. - GOMBOCZ ZoltánLIGETI Lajos 1960. 20. - MOÓR Elemérrel vitatkozva a kérdésről sokoldalú megközelítésben írt: FÜZES Miklós 1971. 115-124. 110. PLETNEVA, SZ. A. 1967. 145. - Uö 1976. 32.: a cimljanszki gorodiscsében a Don völgyében az alacsony tőkeművelési szőlőkultúra meglétének tudományos jelentőségét a neves kutató nyomban felismerte; tehát nemcsak a kaukázusi albánok és az örményországi Szemender körzetében, hanem fent északon is termesztettek szőlőt; itt a Don partján egyébként ma is foglalkoznak szőlőműveléssel. - A Saltovo-majaki kultúra szőlőművelési formáit ismerhették a legközelebbről honfoglaló elődeink - már földrajzi megfontolások is erre utalnak. 111. Mivel Transkaukázia népei körében baltás szőlőmetsző kést sohasem használtak, bízvást feltehető, hogy a Cis-kaukázusi és Volga-Don vidéki szőlőkultúra keletrómai, bizánci eredetű. A transkaukázusi (grúz, örmény stb.) népek szőlőmetsző késeinek formáit VINCZE István gyűjtéséből ismerem; Részben VINCZE alapján utalt a transkaukázusi balta nélküli metszőkések problémájára: WEINHOLD 1966. 39. 112. CSÁNGÓVÁ, Jordanka 1962. 29. - Uö. 1969. 220. A bulgáriai középkori anyagról lásd még: VAKARELSKI, Hristo 1960. 157. 12. ábra 1-4. képek. - MÜLLER Róbert 1977b. 140.:jogosabban hivatkozott (a keleti eredetű eszközformák párhuzamait vizsgálva) a moldvai Dridu X-XI. századi telepanyagának metszőkésére; továbbá utalt a Zwartnoz-i VII. században elpusztult templom egyik oszlopfőjének ábrázolására. 171
