Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Szabó János Győző: Gyöngyöspatai szőlőmunkás eszközei a középkorból

külön érdeme, hogy a baltás metszőkésekkel összefüggésben az alacsony tőkeművelési módokra irányította a figyelmet. A baltás metszőkés a magas szőlőműveléshez alkalmatlan, nehézkes eszköz.

2 8 Rudolf Weinhold nagyhatású szószólója volt Basserman-Jordán és Vincze nézeteinek, a thüringiai anyag ismertetése kapcsán. A szőlőművelés a középkorban ide a Majna vidékéről származott, de baltás metszőkésük nem volt.

2 9 Patay Árpád a metszőkések általános tipológiai rendszerét dolgozta ki, majd a dunántúli római kori, középkori és néprajzi anyag egybevetésével kimutatta a dunántúli kontinuitást. S mivel szerinte valamennyi baltás (és balta nélküli) szőlőmetszőkés Pannoniában csak húzva metszésre alkalmas, a római kortól a múlt század közepéig a kopasz fejművelés uralkodó jellegéről írt, hiszen szerinte húzva-metszéssel csak kopasz fejművelés folytatható.

30 Sági Károly és Füzes Miklós közösen publikált tanulmányaikban a baltás metszőkések eredet kérdésében Vincze István véleményéhez csatlakoztak. Rámutattak arra, hogy a balta nélküli metszőkések — habár ezekkel is csak húzva metszettek — a magas szőlőmüveléssel állnak kapcsolatban. Ezt a művelési módot az I. században a római telepesek honosították meg.

3 ! Kecskés Péter kitűnő, részletező tanulmányban megállapíthatta, hogy a XVIII— XIX. században a Mátraalján a csak húzva-metszéssel alkalmas görbe késsel nem kopasz, hanem csapos tőkeművelést folytattak.

3 2 Kecskés Péter és Pető Mária adattára szerint a pannóniai balta nélküli és baltás metszőkések arányát a 14—6 szám tükrözi a római korban. A szerzők arra is rámutattak, hogy a nevezett korszakban több olyan eszközzel kell számolni, amely formájában és sokszor méretben is hasonlóságot mutat a szőlőművelésnél használtakkal, de gyomirtó, ágvágó kések voltak. Végül a szerzők érdeme, hogy a dunántúli (Balaton vidéki) baltás metszőkés típus külföldi párhuzamaira felhívták a figyelmet, a franciaországi Armagnac területéről, és ez a körülmény felveti az „Itáliában ismeretlen baltás szőlőmetsző kés görög eredeztetése mellett a Gallián keresztül történő adaptáció lehetőségét is." A római-középkori kontinuitásnak nem látják kellő bizonyítékát.

3 3 Magdelena Beranová a baltás metszőkések eredet kérdésében merőben új álláspontra helyezkedett. A Prieneben görög telepanyagban talált balta nélküli két metszőkés szerinte elegendő bizonyíték arra, hogy elvitassuk a baltás késforma használatát (és kialakítását) a görögöktől. A szerzőnő úgy véli, hogy a rosszabb klimatikus viszonyok között a római birodalom északi tartományaiban élő telepesek találmánya az alacsony tőkeművelés, amely a baltás késforma kialakítását eredményezte.

34 Václav Frolec a cseh, morva (és a velük egyező nyugat-szlovákiai) néprajzi anyag tanulmányozása kapcsán foglalkozott az eredetkérdéssel és kelta (La Tene-kori) előzményeket tételezett fel, a szőlőkultúra azóta Közép-Európában folytonos.

3 5 Müller Róbert megállapította, hogy hazánkban „a szőlőmetsző kések a római korban tűnnek fel, s egyetlen kivételtől eltekintve balta nélküli darabok. Dunántúl középkori anyagára viszont a nagybaltájú kések a jellemzők. Az ÉK-magyarországi metszőkések baltája kisebb és elképzelhető, hogy elterjedésük ezen a területen a magyarság megtelepedéséhez köthető." ... „Valószínűleg az általuk behozott keleti eredetű szőlőtermesztési 28. VINCZE István 1958. 87-90. 29. WEINHOLD, Rudolf 1966. 37-48. 30. PATAY Árpád 1964. 185-198. 31. FÜZES F. Miklós - SÁGI Károly 1968. 356-358. 32. KECSKÉS Péter 1966. 495-514. 33. KECSKÉS Péter-PETŐ Mária 1974.134-138., 154-155. 34. BERANOVÁ, Magdalena 1972. 222. 35. FROLEC, Vaclav 1972. 267-268. 11 Az egri múzeum évkönyve 161