Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)
Szabó János Győző: Gyöngyöspatai szőlőmunkás eszközei a középkorból
25. kép. Fémfűrészek а XVII. sz. második feléből és a XVIII. századból (WERTH után) A tipológiai változások jellege a XV. századtól a XVIII. századig a keretoldalak kiképzésében ennyiből is világos, a jól keltezhető darabok segítségével valósan nyomon követhető. S ha most megvizsgáljuk, hogy a patai fűrészünk a tipológiai sor melyik tagjához áll legközelebb, akkor kétség nélkül az 1571-es évszámmal megjelölt két fűrészt állíthatjuk mellé, akár az enyhén befelé ívelődő oldalkeret, a kunkorodó (bepödrött) végződés, akár a lekerekített sarokrész és a már egyenessé váló egyik oldal tekintetében. A nemesi környezet eszközformáinak a paraszti szerszámok felé való 1 —2 generációs késésével számolva a gyöngyöspatai ágfűrész készítésének az idejét a legvalószínűbben a XVI. sz. vége és a XVII. sz. vége közötti időszakaszba tehetjük. A megjelölt korszak egyúttal a leletegyüttes földbe kerülésének az időhatárait is jelzi. A XVI-XVII. század vészterhes korszakában az elrejtések hátterében leginkább a török hadjáratok, a megismétlődő rabló becsapások, a fosztogatásoktól, elhurcolásoktól való félelem, családi tragédiák okozta időleges elmenekülés szándéka sejthető. Gyöngyöspatán a legnagyobb, elemi erővel ható sokkot az 1543 évi első török rablóhadjárat (Kisnána felégetése) és Hatvan 1544 évi eleste válthatta ki. 13 Bár a leletegyüttesnek (a fűrész által meghatározott) időrendi helyzete egy a XVI. sz. közepe körüli földbe kerülést teljesen nem zárhat ki, de nem is valószínűsíti. Az 1596. évi egri, siroki stb. várak eleste utáni 13. BERNT, Walther 1977. T. 33-34., 36-37., 59. 14. DEZSÉRI BACHÓ László 1941.12-13. 157