Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Szabó János Győző: Gyöngyöspatai szőlőmunkás eszközei a középkorból

A lelőhely Gyöngyöspata XIX. századi kataszteri térképén a falutól ÉK-re emelkedő domb, amelynek a legmagasabb, nyugati végén épült az Árpád-korban a palánkvár s a keleti lankáján tártuk fel az avarkori temetőt, csaknem egészében szőlővel ültetett terület volt, a telekkönyvi betétszámokkal való egyeztetésnél ez a körülmény teljesen egyértelmű.

2 — Az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv Gyöngyöspata határának erről a részéről megemlékezik, imigyen: „Extant item rudern ecclesiae S. Petri Apostoli supra Promontorium Elő-Malliense."

3 A Promontorium a XVIII. századi szóhasználatban szőlőhegyet jelentett.

4 A nevezett Szent Péter templom maradványait 1973-75. években feltártuk

5

, valóban az előmáli szőlők felett a tetőn (Póctetőn) állt. - A XVIII. században, a mezőváros (Pata oppidum) legmódosabb jobbágyai, szőlősgazdáinak az ültetvényei Elomálon és Geregen voltak,

6 s ez a szőlőhegy még távolabbi régisége, elsődlegessége mellett szól. S tényleg Miklós egri prépost 1460. május 11-én kelt levelében, beszámolva László mislyei prépostnak a patai vár huszita harcairól, így írt a szóban forgó területről: „obsiderunt quendam montem suparPatha inter vineas, super Capellam SanctiPetri.. ."

7 Anélkül, hogy további adatokat felsorolnánk, már a fentiekből is nyilvánvaló: a nevezett magas dombon a XV. századtól a XX. századig rendszeresen szőlőt termesztettek. Tehát azok a munkaeszközök, amelyeket - a szőlőmetsző kés tanúsága szerint szőlőmunkás rejtett el, egy igen régi szőlőhegyen kerültek napvilágra. Talán a hasonlóság sem véletlen, amely aszóban forgó középkori gödör alakja, mélysége, iránya és a szőlőültetés gödreinek, barázdáinak szokásos mélysége, alakja, vonala között fennáll.

8 2. A szóban forgó sírok felett húzódó terület telekkönyvi adatai: „1081 betét 1336 hrzi szám, szóló' az Előmaja dűlőben, 1145 n. öl, tulajdonosa Tóth Mihály." A szomszédos terület: „484 betét 1337 hrzi szám, szőlő az Előmálja dűlőben, 536 n. öl, tulajdonosa id. Kecskés János stb. Előmál tetején (Póc) az Árpád-kori templom temetőjének a területén: „230 betét 1292 hrzi szám, szőlő a Kopárság dűlőben, 1076 n. öl, tulajdonosa Pazicki Ernő, és neje Patai Rozália." (A templom fundamentuma feletti terület: 1293 hrzi szám, 76 n. öl., kopárság, tulajdonosok a fentiek) stb. - Megjegyezzük, hogy nemcsak a XIX. század utolsó harmadában, hanem a század elején, 1811-ben készült egyházlátogatási jegyzőkönyv (Egri Érseki Levéltár Canonica Visitátio Liber 3480) is az előbbiekhez hasonló képet tár elénk: Póc vagy Előmál nevű hegyen egy régi templom romjai szőlők között találhatók. 3. Egri Érseki Levéltár Canonia Visitátio (1766) Liber 3413, pag. 23-29. 4. BARTAL Antal 1901. 535.: Promontorium, vinea - szőlőhegy. 5. Ásatási dokumentáció: Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára II. 9/1977, II. 8/1977. 6. SUGÁR István 1966. 28. 7. ELTE Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézeti oklevélgyűjtemény 76. szám. - OL. DF 250487. 8. KECSKÉS Péter 1969. 298.: „A filoxéra vész előtt a Mátraalján a vesszővel történő szaporítás egyik - eddigi kutatásaink szerint legrégibb - módja a gödörbe vagy fészekbe ültetés volt. Gödörbe telepítették a fehér szőlőfajtákat a meredek hegyoldalakra. A tőke helyén 40-60 cm mély és 30-40 cm széles téglalap alakú gödröt, vermet vagy fészket ástak." - Megjegyezzük, hogy már az ókorban a szőlőültetésnél a tömöttebb talajon árkoltak és abba tették a vesszőt, puhább talajon pedig gödörbe. A gödrök mérete Columella Lib. V. Cap, V. 2. szerint: 3 láb hosszú, 2 láb széles és 3 láb mély (Scrobs in longitudinem altidunemque defossus tripedaneus abunde est, latitudine tarnen bipedanea). Ezeknek a téglalap alakú gödröknek a foltját megfigyelhette és bemutathatta: JASHEWSKI F. Wilhelmina, 1972. 48-56. 139