Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Feld István: A mátraderecskei Kanázs-vár és az éllel ellátott henger alakú tornyok

XIII. század második felében, ugyanakkor Magyarországon a dunai, délnémet típus terjedt el, melyre a hasáb alakú tornyok jellemzőek. Ugyanekkor Cseh- és Morvaországban megjelent az a henger alakú torony típus is, melynek az általában a várható támadás irányába néző oldalát a torony felületéhez érintőlegesen csatlakozó, 75—90 fokos éllel látták el. Ez a toronyforma Menclova szerint Franciaországban alakult ki a XII. században, alkalmazásának célja az volt, hogy az él egyrészt csökkentse a lövedékek (hajítógépek?) hatását, másrészt pszichikai hatást gyakoroljon az ellenségre. E formának itt azután számos változata alakult ki, melyek egy részénél az él már csak díszítőelem. (Chateau Gaillard, Carcassone, Loches stb, (10. kép). Mivel ez a forma Németországban igen ritka (Runkel an der Lahn, Rudelsburg an der Saale), Cseh- és Morvaországban viszont nagy számban fordul elő, Menclova feltételezi, hogy ez az általa dinamikusnak nevezett torony típus — más elemekkel együtt — részleteiben ismeretlen módon, közvetlenül Franciaországból került volna ide. Ebben különösen nagy szerepet tulajdonít II. Otakárnak és udvarának. Az első éllel ellátott torony a morvaországi Bitovban épült fel 1240 előtt, a legszebb megoldás viszont 1270—80 körül készült Zvíkov királyi várában (11—12. kép). Menclova ez utóbbit tartja az eredeti fel124 12. kép. Zvikovvára (Kuthan 1975 után)