Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Feld István: A mátraderecskei Kanázs-vár és az éllel ellátott henger alakú tornyok

Ferenc gömöri főispánnak adja Bodony, Párád, Lak, Ballá, Derecske és Nagyút birtokokat, melyek egykor a Bebek család kezén voltak, de leánynegyed címén elkerültek tőle és most Thelegdy Miklós hűtlensége folytán a királyhoz jutottak.

26 Valószínűleg nem tévedünk sokat, ha az ismertetett adatok alapján a következő képet vázoljuk fel: az Árpád-korban Recsk szélesebb környéke is teljes egészében az Aba-nemzetség különböző ágaié volt. Valószínű, hogy a Csobánkákhoz és a Borh—Bodonokhoz hasonlóan a nemzetség más ágai is Csák Máté mellett foglaltak állást a XIV. század elején, s ezért mindannyian birtokaik elveszítésével bűnhődtek. így jutott Sirok a király, Bene és Gyöngyös a Szécsényiek kezére és hasonlóan Párád, Bodony, Lak, Ballá és Derecske része is előbb talán a király vagy azonnal a Bebekek tulajdonába. Lehetséges, hogy e falvak eredetileg épp a két említett ág tulajdonában voltak. Csupán egy kis rész: Recsk és Derecske fele maradt az Aba-nembeliek birtokában, ők bizonyára nem fordultak Károly Róbert ellen. A Bebekekhez jutott birtoktest elég jelentős lehetett, távolesett azonban a család fő birtokaitól. Ezért zálogba adták, majd pedig leányági örökösök kezére került. így szerezhették meg a Verebélyiek, majd a Thelegdyiek, s közben a Verebélyiek zálog címén Derecske újabb részeit is hozzákapcsolták. Az is lehet, hogy Derecske fele csak ekkor került el a Recskiektől. Bebek Ferenc sem birtokolta sokáig 1535 után a falvakat — bár 1546-ban még övé volt Balián 6 porta — talán eladta az Országhoknak vagy épp a Percnyieknek, akik azután a debrői vár uradalmához csatolták. Vizsgálatunk eredményeit összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy ugyanúgy, mint Sirok, Oroszlánkő, Bene és bizonyára Markaz várait, a derecskéi várat is az Aba-nemzetség építtette, közelebbről minden valószínűség szerint az az ága, melyből a Recski-család származott. A rendelkezésünkre álló történeti adatok nem nyújtanak lehetőséget a vár építési korának és pusztulásának pontosabb meghatározásához. Bizonyíthatatlan feltevés lehet csak az, hogy épp akkor pusztult el, amikor a környék jelentős részét elveszítette a nemzetség. A Recski-család XIV—XV. századi szereplése ugyanis elképzelhetővé teszi, hogy még továbbra is használatban volt a vár. Csupán annyi biztos, hogy a XVI. században már nem állt. Az azonban lehetséges, hogy a középkorban nem Derecske, hanem Recsk területén emelkedett, azaz tulajdonképpen a recski vár volt. Ma ugyanis a két falu határánál, a középkori Recsk templomához közel található. Rendeltetését illetően bizonyára Bakó Ferenc feltételezése a helytálló. Ezt látszanak megerősíteni Nováki Gyula, Sándorfi György és Miklós Zsuzsa legújabb kutatási eredményei is. A várat ugyanis kis mérete, sáncai és árkai, a kőből épített övezőfal nyomainak hiánya rendkívül hasonlóvá teszik az általuk meghatározott ún. korai feudális magán várakhoz. E nagyrészt még a tatárjárás előtt felépült földesúri lakóhelyekre ugyanis éppen az a jellemző, hogy a kisebb, egyedülálló fa- vagy kőtornyot, épületet fa—földszerkezetű sánc és árok védte. Ezek az erődítmények talán épp azért nem szerepelnek szerintük az írott forrásokban, mert az akkori felfogás szerint nem tartoztak a várak közé.

2 7 Ha azonban Kanázs-vár mégis a középkori értelemben vett kővárak közé tartozott — melyek funkciójukat tekintve ugyancsak a földesúr lakhelyei, de emellett birtokközpontjai és erősebb mivoltukból következően hatalmának bázisai voltak — akkor sem lehet 26. Országos Levéltár Dl. 21. 563.; 1535: Bártfai Szabó László regesztája a Királyi Könyvek I. köt. 299. lapról (Gyöngyös, Mátra Múzeum) - Az utóbbi oklevélben említett Nagyút 1301-ben a Csobánka-ág birtoka (KARÁCSONYI János 1900. 52.), később a többi faluval együtt a debró'i uradalomhoz kerül. Ma község Kál mellett. Tudunk továbbá Lak felett egy egykori Kürt nevű helyről is, mely szintén feltűnik az Aba-birtokok között, azonosítása azonban kétséges. 27. NOVÁKI Gyula - SÁNDORFI György - MIKLÓS Zsuzsa 1979. 92. skk. 122