Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Feld István: A mátraderecskei Kanázs-vár és az éllel ellátott henger alakú tornyok

denesetre kizárt, hogy csupán maga a torony alkotta volna az erősséget: ebben az esetben azt nem a sziklaplató legszélére, hanem legalább a közepére építették volna. Nem találtuk falak nyomát a mintegy 3 méterrel mélyebb „elővárnál" sem. A vékony földréteggel borított sziklatömb északi és keleti felét éppoly meredekre faragták le, mint a torony melletti sziklapadot. A belső vár és az elővár közötti árok valószínűleg erősen feltöltődött, egykor jóval mélyebb lehetett. Ugyancsak mélyebb volt az említett keleti, szélesebb árok is, ennek alja ma is 4—6 méterrel található az elővár felszíne alatt. Azonban nem csupán ez az árok biztosította a vár védelmét e legjobban támadható oldalról. Az árok keleti szélén egy ma is 4 m magas és alul 6—7 m széles földsánc található. Ennek eredeti formája természetesen már nem állapítható meg. A vártól északkeletre a hegyoldalban jól megfigyelhető a völgyből enyhén emelkedő széles kocsiút. Követhető egészen a sáncig, itt talánífcgykor híd vezetett át az árkon. Tovább az elővár függőlegesen levágott északi oldala mellett vezethetett az út. Az ilyen alaprajzi elrendezésű várakkal eddig a szakirodalom alig foglalkozott, bár korántsem számítanak ritkaságnak sem nálunk, sem pedig a környező országokban. így a magasabban elhelyezkedő, nyújtott formájú belső várból és a tőle egyik oldalán árokkal elválasztott, alacsonyabb szintű elővárból álló erődítmény igen szép példája a hasznosi Cserteri-vár, ilyen a szarvaskői vár és még több környékbeli erősség, melyek jellegzetességeire Kozák Károly figyelt fel először. Sajnos, e várak közül egynek sincs megbízható felmérése.

1 Kanázs-várról a jelenlegi állapot vizsgálata alapján közelebbit nem mondhatunk. Egy jövőbeni régészeti kutatás — bár kőfalakra aligha bukkanhat — számos új adatot hozhat még a vár egykori formájáról. Lehetséges, hogy cölöplyukak, további sáncmaradványok kerülnek elő. Hasonlóan kis területű, fa—földszerkezetű sánccal, árokkal védett, faépületekkel rendelkező középkori várainkról a legújabb kutatás kiderítette, hogy az ország egész területén nagy számban léteztek, s favárakról az írott források is szólnak.

2 Egy feltárás mindenesetre csekély munkával — hisz törmelék- és földrétegeket alig találunk a várban — olyan leleteket eredményezhet, melyek lehetővé teszik a vár korának, építésének és pusztulásának meghatározását. A leírt várról ugyanis írott forrásaink nem emlékeznek meg. Nevével először csak 1689-ben találkozunk.

3 Ez részben érthetővé teszi, hogy az irodalomban eddig csupán nagyrészt alaptalan feltevések, regényes elképzelések kaptak helyet Kanázs-várról és váraink rendszeres kutatásának kezdeti állapotát jelzi az is, hogy mindeddig még a jelenleg látható maradványokról sem jelent meg a valóságnak megfelelő leírás és természetesen felmérés sem. Először Pásztor János foglalkozott részletesebben a rommal a mátrai várakról írott, 1928 és 1933 között megjelent munkáiban,

4 s az ő megállapításait veszik át a mai napig nem csupán az útikalauzok, de a tudományos igényű munkák is. Pásztor cikkei a korabeli helytörténeti irodalom számos gyengeségét mutatják: hiteles történeti adatok, helyes megfigyelések keverednek téves közhelyekkel, tényként kezelt feltevésekkel. A szerző jól ismerte a helyszínt, a vár helyzetét elég pontosan írta le, de a meglévő részek ismertetése 1. Hasznosra: GENTHON István 1954. 212.; Szarvaskőre, Benére és Markazra: DERCSÉNYI Dezső VOIT Pál 1978. 568-570., 155-157., 407-408. 2.FÜGEDI Erik 1977. 31-32.; NOVÁKI Gyula - SÁNDORFI György - MIKLÓS Zsuzsa 1979. 90.; SÁNDORFI György 1979. 244-254.; MIKLÓS Zsuzsa 1982. 3. SOÓS Imre 1976. 4. PÁSZTOR János 1928. 7-8.; 1933. 31-34.; 1929.142-144. 8* 115