Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Löffler Erzsébet: Eger város jogi helyzete a török kiűzésétől 1854-ig
II. Főkáptalan: 1. Borkilenced 1530 pft 40 kr 2. Piaci és külvárosi két mészárszék — 3. Zöldkoszorú kocsma — 4. Aranyszolga kocsma — 5. Tihaméri vízimalom 722 pft 48 kr 6. Tihaméri kocsma — 7. Kőlyuki kocsma 27 pft 03 kr 8. Sör- és pálinkaház 40 pft 30 kr 9. Bormérési engedély 592 pft 26 kr 10. Zöldfa vendégfogadó — 11. Feketesas kocsma — 12. Meleg vízi malom — 13. Téglaházi jövedelem 119 pft 30 kr Összesen: 3032 pft 57 kr A város ezek után próbálta bebizonyítani, hogy a település körül fekvő szőlők, ha nem is úrbéri, de cenzuális szerződéses jellegűek, tekintettel arra, hogy azok után a lakosság tizedet és kilencedet egyaránt fizetett. Hivatkoztak az 1853. évi úrbéri pátens 3. paragrafusára, mely szerint úrbéri földbirtoknak azon földek tekinthetők, melyek az úrbéri tabellákba, mint az úrbéri jobbágyok és az úrbéri zsellérek állománya lettek beiktatva, vagy későbbi időben az úrbéri tartozások szakadatlan megvétele által ilyennek lettek elismerve, legyenek bár ezek úrbéri, vagy ennek helyét pótló szerződéses bánásmód alá vetve. 1853-ban a földesurak ajánlatot tettek a következő, 1854. évi bordézsma megváltására. 350 ezer ezüst forintot kívántak összes váltsági összegül, készpénzben lefizetve. A város ezzel szemben 50 ezer forintot ajánlott fel kárpótlásul, hangoztatva, hogy a Fenessy-féle szerződést úrbérpótló szerződésnek tekinti és fenntartja ezért a jogot, hogy országos jövedelemből viszontkárpótlást követeljen. Végül 1854-ben Bartakovics érsek elengedte a városnak a borkilencedet és a szőlőalji taksákat 50 ezer forint fejében, amiből 10 ezer forintot visszatérített a Szálában és a Makiári hóstyán építendő iskolák javára. A város ezzel lemondott további követeléséről és a pert befejezettnek tekintette. 61 Eger a Fenessy-féle egyezmény keletkezésétől kezdve, rövid ideig tartó szabadság után ismét egyházi mezőváros lett. A mezővárosok jogállása nem egységes, többnyire a földesuraikkal kötött különféle szerződéseikre alapul. Esetünkben a Fenessy-féle egyezmény volt az a jogforrás, mely a város életét szabályozta, meghatározta. A szerződés természetesen kiterjedtebb jogokat biztosított a város polgárainak, mint amilyenekkel a közönséges jobbágyok rendelkeztek, hiszen biztosítva volt számukra a városi önkormányzat joga, a földesúri terhek egy részének készpénzben - egy összegben — való lerovása és mint láttuk, kisebb haszonvételek, bormérés, mészárszéktartás, vásártartás stb. joga. A városi önkormányzat sok hasonlóságot mutat a szabad királyi városokéval, Eger 18—19. századi fejlettsége, a lakosság lélekszámának elég gyors ütemben való emelkedése is alátámasztja ezt. Már a tárgyalt korszak kezdetén is a város fallal volt körülvéve, ami szintén a szabad királyi városokkal való hasonlóságra utal. Alátámasztja ezt még a város pecsétje is, amelyben nem az „oppidum", hanem a „civitas" kifejezés szerepel, tehát Eger az 93
