Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Löffler Erzsébet: Eger város jogi helyzete a török kiűzésétől 1854-ig

Löffler Erzsébet EGER VÁROS JOGI HELYZETE A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL 1854-IG Eger 1687. december 17-én szabadult fel a török hódoltság alól. A város, a vár és a várhoz tartozó birtokok a kincstár újabb szerzeményeit képezték. A betelepülés folyamata lassan megindult. Az első lakosok között voltak azok a török családok, akiknek letelepedését a vár feladási alkupontjai biztosították (ez kb. 300 főt jelentett), a végvári katonák, egyházi személyek, német és magyar mesterek, nemesek, parasztok, rácok. A betelepülést elősegítette, hogy a kincstár 5 évi adómentességet biztosított számukra és mellőzte Eger püspökének régi birtokjogát. I. Lipót 1688. augusztus 6-án kelt resolutiójában Egert szabad királyi várossá nyilvánította.

1 A város új pecsétje a következő köriratot kapta: „Sigillum liberae ac regiae civitatis Agriensis".

2 A Kassán élő Fenessy György püspök és a Jászon élő káptalan hozzáláttak földesúri jogaik érvényesítéséhez. A szabad királyi városi rangra emelés ugyanis közjogi szempontból támadható volt.

3 Elsősorban okot adott erre IV. Béla király 1261. szeptember 20-án kelt adomány le vele, mely Egert püspöki várossá nyilvánította,

4 valamint az 1649. évi 45. te.,

5 mely biztosította a földesurakat, hogy minden olyan privilégium, melyet az uralkodó a földesúr beleegyezése nélkül adományoz, érvénytelen. I. Lipót 1691. szeptember 28-án megerősítette Egert szabad királyi városi rangjában.

6 A püspök első lépése birtokai visszaszerzése érdekében az volt, hogy bérbe vette a várhoz tartozó püspöki falvakat és birtokokat, hogy addig sem legyenek idegen kézen, amíg vissza tudja azokat szerezni. Később, 1693-ban kifogásolta az udvarnál a szabad királyi városi pecsét használatát.

7 Fenessy György püspök 1693. júniusában egy emlékiratot nyújtott be a magyar királyi udvari kancelláriához, melyben panaszt emelt a város felszabadítása miatt.

8 Segítségére volt ebben a küzdelmében mindkét vármegye, melyek területén a város feküdt, azzal vádolva Eger városát, hogy az ország terheiből nem akar részt vállalni. Indokul azt hozták fel, hogy a szabad királyi városi rangra emelés nem lett kihirdetve. 1694-ben dőlt el a város sorsa, Fenessy püspök kiegyezett a kincstárral. Lipót megparancsolta Eger város lakóinak és magisztrátusának, hogy szűnjenek meg élni ideiglenes jogaikkal, kiváltságaikkal és visszaállította Eger püspökének birtokjogát. Azok a házak és telkek, melyeket a kamarai igazgatás alatt szereztek, háborítatlan tulajdonban maradtak. A királyi parancs biztosította a szabad költözködés jogát azoknak, akik a megváltozott jogi helyzetben nem kívántak a városban maradni.

9 Másfél évszázadon keresztül a püspök és a város között levő egyezmény, az un. Fenessy-féle transactio volt a város életét, közigazgatását meghatározó jogforrás. Az egyezmény 12 pontból állt. Augusztus 16-án Eger város követei Kassára mentek, a magyar náció részéről Faragó András, Eger város bírája, Török István és Csala Gergely nótáriusok, a német náció részéről Günde György és Mészáros Jakab, a rácok részéről Bajai Zsigmond és Fekete János. 85