Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Szabó János Győző: Adatok Eger XVI. századi egyháztörténetéhez
40. Ritoókne Szalay Ágnes, a kérdés kitűnő ismerőjének szíves közléséből tudom, hogy a diákok túlnyomó többsége még a 3 évet sem hallgatta le. 41. Szabó Géza 1941. 135. - Balázs László 1973. 1020. 42. Szabó János Győző 1877. 152. 190. j. 43. Nemcsak Paksy nevű kanonokot ismerünk az egri káptalan tagjai között, hanem Paksy Mihály nevű családfő nevével is találkozunk Eger nemeseinek 1577. évi összeírásában. Szabó János Győző 1977. 149. 150. j. -Iványi Béla 99. 44. Zoványi Jenő 1977b. 451. 45. Szabó János Győző 1977. 109-115. 46. Thretius már 1561-ben igen aktív volt, amikor május 14-én Krakkóban a Szentháromság-tagadók a zsinaton erős propagandába kezdtek. Zürichből elhozta Simler feleletét Stancaronak és Kálvin figyelmeztető írását: Theodor Wotschke 1911. 206. - Thretius 1569 nyara végén utazott Magyarországra; a nagyváradi hitvita főbb eseményeit is a helvét vallásúak részéről ő írta le: Zoványi Jenő 1977a. 39. Al.Aubert, Hippolyte 1960. 116., 185., 214-215. - Béza elkötelezettségét jól érzékelteti az, hogy 1567. aug. 9-én az összes keresztény egyházakhoz levélben felhívást intézett a Szentháromságtagadók elleni védőharcra: Kathona Géza 1974. 168. 48. Bécs, 1566. nov. 29. Miksa a pozsonyi kamarához címzett leiratában értesítést küldött Mágóchy leköszönési szándékáról; ezért jelöljenek ki biztosokat: OL. E. 21. (Ben. Res.) 22-23. (120). Mágóchy leköszönésében valószínűleg szerepet játszott az ellene indított egyházi hajsza, amelyet a káptalan várból való kiutasítása miatt Verancsics indított el, ennek gazdasági oldala is volt. Mágóchyt először a váci püspök vádolta be 1566. szeptemberben Chakan birtokának az elnéptelenítéséért: 1566. szept. 9. OL. E. 21. (Ben. Res.) 22-23. (49). - 1567. január 14-én Pesty Ferenc 1277 Ft tartozással vádolja be Mágóchyt, de a várnagy szerint inkább Pesty, a dékán-kanonok tartozik neki 1222 Ft tizedhátralékkal: OL. E. 21. (Ben. Res.) 24-25. (40-44). 49. 49. Varjas Béla 1970. 130. - Szabó János Győző 1977. 110-111. 50. Ez Miksa 1567. febr. 11-én kelt leveléből derül ki. Csak ekkor jelezte, hogy Mágóchyt végképp nem tudja visszatartani és ezért kijelölte a posztjára Forgách Simont: OL. E. 21. (Ben. Res.) 24-26. (39). 51. Mivel a menetidők ismertek Szikszaiék Krakkó-Wittenberg, ül. Drezda-Genf útvonalain, ezért nem szükséges más forrásra támaszkodnunk Zürich-Bécs-Eger vonatkozásában. 52. Pozsony, 1567. április 2. OL. E. 1.6. (206). 53. Lukács László 1978. - Ez a negatívum annál is sajnálatosabb, mivel nem egyszerű névsorokról van szó, hanem a katalógusok a növendékek és az atyák jellemzését, fontosabb életrajzi adatait is tartalmazzák a szokott jezsuita pontossággal és körültekintéssel. 54. Lukács László I. 1969. 420., 472., 1018. 55. Gall, Frantz 1959. 157.: 1571. május 7-én Ztankowachky Gáspárral együtt iratkozott be 56. Az 1575. nov. 25-én Olmützből írt kérelmét németül írta Rómába: Lukács László I. 1969. №250., pag. 540-41. Possevino válaszolt Rómából 1576. jan. 29-én: ih. 4. j. 57. Lukács László II. 1976. 57. 58. Ezt csak később tudjuk meg a forrásanyagbó. 1583. jan. 14-én kelt levélből. Lukács László II. 1976. 355-57. 59. Possevino oroszországi útjával kapcsolatos alapvető munka:Políin, Stanislav 1957. m.Poim, Stanislav 1957. 17-22. 61. Gennádiosz megítéléséhez: Vanyó László 1980. 720. 62. Lukács László II. 1976. 355-357. 63. Lukács László II. 1976. 405.: „Patrem verő Stephanum iure. P. Campanus repetit, cum ei multo antea concessum esset ut ipsum retineret iam tum ex Moscovia redeuntem, et praeterea cum polonice et ungarice sciat, melius in Polonia futurus videatur." 64. Lukács László П. 1976. 633.: 1584. február 4. P. Campano levele Possevinónak Gyulafehérvárból. „Mittam P. Drenochio litteras cum libris et alia de ipso Romam. Ac si scirem causam dimissionis non a Patre Nostro processisse, auderem ilium ad me allicere. Compatior enim vehementer nee assequi possum, quid eum e Societate extruserit, cum fuerit semper sat bonus". 65. Lukács László IL 1976. 662-663.: 1584. február 27. Campano levele Kolozsvárról Rómába, „et ipse conqueritur se a Societate, nescio cuius culpa, dimissum, insinuatque se velle de hac re quasi appellare ad R. P. tem V." 66. Szabó János Győző 1977. 121-12У. 67. Possevino felvidéki és erdélyi kiküldetéseiről lásd: KelényiB. Otto 1941. 179-189. 78
