Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Szabó János Győző: Adatok Eger XVI. századi egyháztörténetéhez

Mivel Peucer leveléből világos, hogy augusztus közepén Drezdából elindultak Genfbe (ahová augusztus vége előtt aligha érkezhettek meg), másrészt kétségtelen, hogy Béza információja szerint 1567. február 20. körül visszaindultak Zürichen át Magyarországra, ezért Szikszaiék genfi tartózkodása valóban alig féléves volt. Béza fenti leveléből tudjuk meg, hogy ki volt az a nemes magyar úr, aki Szikszaiékat neki beajánlotta: Heves (megye) ispánja, Eger kapitánya. 1566-ban Eger főkapitánya, Heves megye főispánja Mágóchy Gáspár volt. Mágóchynak 1564. március 28-án adták át a királyi biztosok Eger várát

13 és 1567. április 24-ig viselte e terheket, mint várnagy és a püspökség jószágkormányzója.

14 Béza e levelének a publikálása kapcsán a jegyzetanyagban Zsindely Endrére történik hivatkozás, aki szerint a szóban forgó hevesi főispán és egri várnagy Rákóczi Zsigmond volt.

15 Rákóczi Zsigmondról, egri várnagyságáról számos dokumentum fennmaradt. 1588. június 29-én iktatták be az egri főkapitányságba,

16 Heves megyei főispáni kinevezésének a dátuma még későbbi; 1588. augusztusában, báróvá emelésével lényegében egy időben történt.

17 1567. március 31. Zürich. Bullinger levele Bézához.

18 „Hungaros quos commendasti suscepimus et dimisimus qua potuimus humanitate. Et certe digni fuerunt, quos exciperemus amicissime." Elsősorban a dátumra kell figyelni. Hiszen Szikszaiék február végén érkezhettek Zürichbe és még márciusban továbbmentek. Ahogy Béza jelezte, csak beszélgetésekre futotta, hogy a hitigazságban megerősítessenek és sietve övéikhez visszatértek („alacriores ad suos revertantur"). A tanítás tisztaságát, a púra doctrina-t vajon milyen veszélyekkel szemben kellett bennük megerősíteni? S egy másik kérdés is elénk tolul: a szülők féltése, a hazájuk sorsa feletti aggodalom volt-e tervük megváltoztatásának, téli időben való hazatérésük, sietségük döntő oka? Úgy tűnik, hogy a hazatérést Szikszai siettette, társa őt készséggel követte. Thurival szemben Szikszai volt az öregdiák, a tanulmányainak a kezdetén álló Thuri segítője, vezetője. Szikszai mihelyt hazatért, rögvest állásba került, letelepedett. Thuri viszont ismét kiutazott, sőt 1568-ban Heidelberg egyetemére iratkozott, s csak 1572-től vállalt a hazájában munkát, Debrecenben.

19 A fenti kérdésekre megnyugtató feleletet egyetlen megoldás ígér; ha feltesszük, hogy Szikszai kapcsolata Mágóchy Gáspárral (és Egerrel) nem 1566. júniusában kezdődött, hanem régebbi keletű. Más szóval: ha feltesszük, hogy Szikszai tanulmányait kezdettől fogva Mágóchy Gáspár patronálta. Itt szükségesnek látszik, hogy röviden felvázoljuk Mágóchy Gáspárnak korábban, Gyulán betöltött szerepét, noha ez eléggé ismert. Mágóchy Gáspár gyermekségétől fogva Gyulán élt. Apja Mágóchy Porkoláb Márton már a XV. század végén a gyulai vár alvárnagya, Enyingi Török Imre familiárisa. 1505-ben várnagy ugyanott. Amikor 1531-ben meghalt, Gáspár fia még nem volt 18 éves. De a család beépült, megfelelő birtokokkal rendelkezett. Az emelkedés útja előtte nyitva állt. Mohács után a vár Czibak Imre váradi püspök, zarándi főispánnak a tulajdonába került (1529), s ezáltal Szapoly

ai János hatalmi körzetébe. Czibak 1534. évi halála után a gyulai vár (s Világos vára is) a rokona, Patóchy Miklós tulajdonába ment át, aki szilárdan Zápolya-párti volt. 1542. évi halála előtt egyik alvárnagyaként szolgált a gyulai várban Mágóchy András, Mágóchy Gáspár fivére. 1542-ben Patóchy Miklós rokonára, Ferenc kezére került a vár és birtoka, aki már protestáns. Felesége a magyar reformáció egyik nagyasszonya, Szegedi Kis István patrónája, Thurzó Margit. Leánya Bebekné Patóchy Zsófia a reformáció egyik fő jótevője volt. Patóchy Ferenc, noha Ferdinánd oldalán állt, kettős játékot űzött, az erdélyiekkel mindvégig rokonszenvezett. Az 1541. évi decemberi gyalui egyesség szerint Gyulát át 5* 67