Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Szabó János Győző: Adatok Eger XVI. századi egyháztörténetéhez

Szabó János Győző ADATOK EGER XVI. SZÁZADI EGYHÁZTÖRTÉNETÉHEZ Eger XVI. százada második felének bőséges adatokkal összeállított egyháztörténeti vázlatát — laikusként — azzal a reménységgel adtam közre,

1 hogy e kezdetleges, kísérleti munka kedvre fogja hangolni az arra hivatott szakembereket; kutatásaik anyagát majd folyamatosan közreadják, tévedéseimet korrigálják. Dolgozatommal csaknem egy időben látott napvilágot Nagy József hasonló tartalmú, rövidebb korszakot átölelő munkája, amely frappáns hangvételével még alkalmasabb a figyelem felkeltésére.

2 Évek múltával csalódottan állapíthattuk meg, hogy teológusok és történészek, tudományos központok munkatársai értelmetlennek ítélték az ilyen provinciális kezdeményezéseket, Egerben még egy vitadélután sem volt megszervezhető.

3 Szerencsére baráti közlések útján felismerhettem munkám több gyengéjét. Détshy Mihály rámutatott a latin nyelvű szöveg néhány elírására (elsősorban a káptalani javak 1595. évi összeírásában), hibajegyzéket sajnos nem mellékelhettem. Sugár István méltáa kifogásolta, hogy a XVII. századi káptalani jegyzékkel összevetéseket nem végeztem. Pirnát Antal hosszú levéllel tüntetett ki ; hangsúlyozta az aposztatált jezsuiták élettörténetének, tevékenységük kutatásának a témával összefüggésben való szükségességét; másrészt arra sarkallt, hogy külföldi vezető protestáns teológusok kiadott levelezéseinek az anyagát történeti szempontból aknázzam ki.

4 Félreérthető mondatok, sőt egy évszámhiba,

5 amelyeket utóbb észrevettem, ugyancsak a tárgyát képeznék egy sajnos meg nem jelent recenziónak. A szóban forgó káptalani értékek jegyzékének a kérdése, átfogóbb tanulmányozása összefügg az egri káptalan XVII. század eleji sorsával, amely önálló tanulmányt igényel. Bevallom, hogy az utolsó évek tárgyalásával egyetemben (1595—1596) a dolgozatomba pótlólag került. A jezsuiták szerepét, az arányokra figyelve, bővebben tárgyalni nem lett volna helyes. Itt mégis hiba történt, a csonkaság a kép torzulását eredményezte. Ma már azt is látom, hogy Mágóchy Gáspárnak, a reformáció egyik fő mecénásának az alakja szürke maradt. Mindkét mulasztásomat az alábbiakban fogom enyhíteni, publikált külföldi forrásokra támaszkodva. Kérem, hogy e munkámat egyháztörténeti vázlatom kiegészítésének tekintsék. Talán nem ez lesz az utolsó, még akkor is, ha magamra maradok. Újra hangsúlyoznom kell: a XVI. században az emberek élete tudatosan összefonódott különböző vallási mozgalmakkal. Ezért az egyházak történetének a kutatása nélkül a mindennapok valóságához igen egyoldalúan közelítünk, az eredmény így mesterségesen alkotott, szublimált kép lesz. Sajnos az utóbbi három évtizedben az egyháztörténeti tárgyú dolgozatoknak nemcsak relatív, hanem abszolút mennyisége is elenyésző. 5 Az egri múzeum évkönyve 65