Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Sugár István: Az egri vár hadinépe 1552 őszén

Tinódi Sebestyén írja: „Sok sebösök az várban sívnak-rívnak, De az jó Istennek mind hálát adnak. Jó jámbor barbélmestörök forgódnak, Sebösökhöz nagy szeretetvei nyúlnak."** Behatóan elemző kutatásaim szerint a sebészmesterek igen derekasan helytálltak az 1552. évi egri ostrom során. Itt csak utalok tanulmányomra,

49 melynek tárgyalása azonban túllépné jelen írásom választott keretét. Lakatgyártóból 3 volt a várban, s mindet névről ismerjük: Jakabot, Mátyást és Tamást. Az utóbbi egri mester volt.

50 Érdekes, hogy Tinódi csak 4 kovácsot említ, viszont az ostrom után jutalomra felterjesztettek listáján 7 kovács szerepel: Egerből Gergely és Jakab, a szomszédos Felnémetről Jakab, Gergely, János és Lőrinc, továbbá Nagytályáról Gergely mester.

51 Az egy kerékgyártó mellett 5 ács és 9 molnár érkezett a küzdelem hírére a vár falai közé.

52 Az ácsokat és a molnárokat a lantos két csoportban mutatta ki, de abban az időben hazánkban a molnárok feladatához nem csupán a gabona és lőpor alkotórészeinek az őrlése tartozott, hanem ők építették meg a különböző faszerkezetű malmokat is. Ennek a kialakult gyakorlatnak a folytán végezték azután SL faragómolnárok a mindenfajta ácsmunkát is. így azután a két kategória alapjában összefolyik. Közülük nyolcat név szerint is ismerünk származási helyükkel együtt. íme a névsor: Molnár Ferenc Egerből, Sántha Márton és Molnár Gál az Egerrel dél felöl határos Tihamérről, Molnár Mátyás a szomszédos Felnémetről, Bodyk János pedig Maklárról. Molnár Gergelynek nem ismerjük lakhelyét.

5 3a A 8 mészáros az állatok (juh, ökör) levágásával és feldolgozásával szolgálta a várnép mindennapi hússal való ellátását. Valamennyi nevét ismerjük.

5 3a A mesterek csoportjában egy eddig a vár hadtörténeti szakirodalmában nem ismeretes kis, de fontos csoportra is fényt derített a levéltári kutatás. Ezek pedig a várban maradt olasz iparosok: 6 kőműves és 2 kőfaragó volt. Tudnunk kell ugyanis, hogy a várszámadások tanúbizonysága szerint még az 1552. évi nyári török hadjárat tartama alatt is javában folyt az itáliai mesterek keze nyomán a vár építkezése, de augusztus 27-én, amikor már kétségtelenné vált, hogy a temesi bánság térségéből északi irányba nyomul előre az oszmán haderő, Fontana mester talján kőművesei és kőfaragói társaságában elhagyta a veszélyeztetett várat, és Bécsbe távozott. De 8 olasz mester vállalta az ostrom kockázatát, és Egerben maradt. Úgy hisszük, hogy érdemes megismernünk a nevüket is. A kőművesek: Gregorius Menaso (de Menasio), Matthias (Maffeus) de Veza, Franciscus de Bysan, Anthonius Fenez, Bartholomeus de Volatina (de Tirano), valamint Johannes de Brwgalya. A két itáliai kőfaragó pedig Donatus és Hyeremias volt. Az olaszok közvetlenül az ostrom előtt tábori sütőkemencék felépítésében, majd pedig az ostrom alatt 14 napon át a falak helyreállításán és ágyúállások kiépítésén munkálkodtak, illetve azt, mint szakemberek irányították. Dobó valószínűleg nem rokonszenvezett az itáliai mesterekkel, s egyikőjüket sem javasolta jutalomra, sőt Gregorius, Bartholomeus és Maffeus még 1555. februárjában is kérelmezték az uralkodónál az ostrom alatt végzett munkájuk kifizetését.

5 s A mesteremberek után azt a 14 sütőasszonyt kell számba vennünk, akik a vár két pékjével egyetemben biztosították a várnép mindennapi kenyéradagját, — a napi négy darab 1—1 fontnyi cipót, mely összesen mai súlymértékben kifejezve fejenként 224 dekát jelent.

56 Ebben a kategóriában van a helye annak a 75 „paraszti nép"-nek, akik zömében Egerből, Tályáról és Felnémetről vonultak be az ostromra készülő vár segítségére. 55