Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Berze Nagy János–Banó István: A századforduló táján feljegyzett hiedelmek, szokások és babonás történetek a Heves megyei Besenyőtelekről

Mikor új házat építenek s a fal már egészen kész, a négy oldalt zöld ággal és virággal betűzdelik, okát azonban e szokásnak már maga a nép sem tudja. * (A gyűjtőtől származó ceruzával írt utólagos bejegyzés:) A Heves megyei Bessenyőteleken gyűjtötte dr. Berze Nagy János. A ki a hagyományok e nemű kutatásában még tovább akar menni, azt a gyűjteményem terjedelmes anyagára utalom. A dalokat illetőleg kevés megjegyeznivalóm van. Nem akarom itt a dal pusztulásának okait fejtegetni, hisz azt körülbelül mindenki tudja, de igazolnom kell, hogy gyűjteméFÜGGELÉK Dr. K. Kovács Péternek, a Néprajzi Múzeum kéziratgyűjteménye akkori kezelőjének és őrének kézirattöredékünkkel foglalkozó „Feljegyzés"-ét azért közöljük teljes terjedelmében, mert több értékes adatot tartalmaz a kézirat előkerülésére, ül. külső megjelenésére vonatkozóan. Több lényeges kérdésben helyes álláspontot foglal el, és helyesen ítélte meg a kézirat alapvető értékeit. Másrészt azért is közöljük a Feljegyzést, hogy a szóban forgó kérdések iránt érdeklődők ne csak egy, hanem több véleményt is megismerhessenek. FELJEGYZÉS a csatolt, dr. Berze Nagy János, Babonák, babonás alakok, szokások с 1-32 kézzel írott töredékes kéziratával kapcsolatosan : 1. A kézirattöredéket dr. Sebestyén Gyulának az Etimológiai Adattárba került tudományos hagyatékából emelte ki dr. K. Kovács Péter, 1952-ben. 2. Már a kiemeléskor megállapítottuk, hogy a kézirat más feldolgozásban és részben bővebben, részben rövidítve megjelent az Ethnographia 1910. évi XXI. évfolyamának 24-30. oldalán. 3. A kézirat már a megtaláláskor töredékes volt: a) egyrészt római XIII (piros) számú oldallal és azon nem új fejezettel, mondattal stb. kezdődött; b) A római XXVII. oldalon újabb törés! XLII oldallal folytatódott a hagyatékban nem együtt megtalált anyag; c) A római LVIII. oldalon levő dr. Berze Nagy Jánostól származó ceruzás bejegyzés végét sejteti ugyan a kéziratnak, de a jegyzet meg arra utal, hogy ez az egész megtalált kézirat csak egy része, méghozzá kis része egy nagyobb gyűjteménynek, amely feltehetően dr. Berze Nagy János szülőfalujának, Bessenyőteleknek a szellemi néprajzával foglalkozott. (Dr. Sebestyén Gyula bejegyzése is erre utal. Előbb csak a szokásokig terjedő anyagot akarta közölni. V.o. 25. oldal!) 4. A kézben tartott kéziratnak a megjelent alapján én, K. Kovács Péter adtam a címet. 5. Az arabs piros számok tőlem, K. Kovács Pétertől származnak. 6. A kézben tartott kézirat és a megjelent közlemény futólagos egybevetése is mutatja, hogy a) dr. Sebestyén Gyula esetleges észrevétele alapján vagy ilyentől függetlenül átdolgozta és más feldolgozásban, formában stb. közölte anyagát dr. Berze Nagy János; b) A megtalált kéziratból hiányzó részek alapanyaga szolgáltatja elsősorban a két kézirat közötti anyagkülönbséget; c) A megtalált kézirattöredék sok értékes, nem közölt olyan anyagot, részt tartalmaz, amely ha napvilágot lát, jelentősen beleszólhatott volna egy-két hitvilágbeli anyag kutatásába stb. később. 7. Kérdés: a) Nincsen-e meg a kézben tartott kéziratnak a hiányzó része a dr. Berze Nagy János hagyatékában? (Az Ethnológiai Adattárban levő, még nem szakleltározott dr. Sebestyén hagyatékban nincsen!) 328