Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Kozák Károly: Az egri vár Árpád-kori temetőjének feltárása II.

mutatkozik (2. réteg) a szelvény északkeleti szöglete közelében. Ez utóbbi megfigyelés részben a felső réteg sírjaira is vonatkozik. Úgy tűnik, a temetőnek ezen a részén korábban abbahagyták a temetkezést, mint az „A" szelvényben. E megfigyelést a sírokban és azok mellett talált leletek is megerősíteni látszanak. A 278. sz. gazdag női sír köttlachi leletei, a 367. sz. sír trapéz alakú nyílhegye, valamint az aránylag nagy számban előforduló, vastag ezüst huzalból készült S-végű hajkarikák alapján — figyelembe véve más leleteket, feltételezhető temetkezési szokásokat — e temetőrész használatának alsó határát feltételesen a X. század 4. negyedében jelölnénk ki. Az itt való temetkezés felső határát a 3. rétegben (felső) szinte elfogyó és leletekben is szegényedő sírokra, s egy II. Géza korában vert ezüstdénárra támaszkodva a XII. század közepére, 2. felére határoznánk meg, ugyancsak feltételesen (20. kép).

36 A fentiek kiegészítésére, megerősítésére szükségesnek tartjuk a temető más részein előkerült néhány sír leírását és az ott talált leletek bemutatását. Elsőként az értékelt szelvények („A" és „D") északi oldala mellett, azokhoz közvetlenül csatlakozó temetőrész egyik sírját ismertetnénk. [Ez a temetőrész a Setét-kapu nyugati, zárt részében kezdődik és az ahhoz vezető út alatt, a belső vár területén folytatódik. A jelzett sírt (466. sz.)e temetőrésznek nyugati szélén tártuk fel.]

37 466. számú sír E sír több szempontból is kiemelést érdemel helyzete, leletgazdagsága, a leletek egy részének a temetőn belüli ritkasága miatt. A részben szétporlott, fiatal nő csontvázát őrző sír a román kori székesegyház déli fala és a Szépbástyára felvezető út támfala közti területen fekszik. A sír körül 1,70—2,50 m távolságban más sír nem került elő. A szétporladt koponya körül 12 darab ezüst huzalból készült S-végű hajkarikát találtunk (24. kép). A nyaktáj közepén egy sima, domború peremű, közepén bordázott, aranyozott alapból kiemelkedő, négy „örvénylő" levéllel díszített korongot tártunk fel. Valamivel a korong felett két oldalt egy-egy rovátkolt díszítésű csörgőgomb, illetve a jobb oldali mellett és az alatt két félgömbökkel tagolt kocka alakú gomb és egy egyik oldalán áttört díszítésű ólomtárgy feküdt egy nyaklánchoz tartozó gyöngyszemekkel együtt (25. kép). (Ez utóbbi tárgyak kivétel nélkül a ruha nyakrészének zárására és díszítésére szolgálhattak.) A jobb kézhez tartozó egyik ujjpercen egy ezüstlemezből készített, egymásra hajlított végű gyűrű volt. Az alkar csontjain egy-egy nyitott végű, rombusz keresztmetszetű, pontkörökkel díszített bronz karperecet találtunk (26. kép). A nagyjából tégla alakú, sarkain kissé lekerekített sírgödör a feltártak közül a legmélyebbek csoportjába sorolható. Koporsómaradvány nem került elő (27. kép).

38 A sír helyzete, mélysége és gazdag leletei egyértelműen bizonyítják, hogy ez esetben most már valóban egy „magányos", gazdag női sír került elő a vár területén, amely itt a legkorábbi temetkezések közé sorolható. László Gyula a Szeged—bojárhalmi és a hencidai gazdag női sírok értékelésénél megjegyzi, hogy azoktól 4—5 m-re helyezkednek el a hozzájuk tartozó (négy-hat) sírok. Ebből arra következtet, hogy a sírok fölé nagy halmot emeltek. Hasonló lehetett a helyzet a keceli temető esetében és talán az egriben is.

39 A leletekről röviden a következőket jegyezhetjük meg. A kis méretű, visszacsavarodó levelekkel díszített korong összhatásában a honfoglaló magyar művészeti anyag palmettás díszítőelemeire emlékeztet bennünket, s azt odatartozó darabnak tekintjük. Megerősíti ezt a két csörgőgomb is, amelynek párhuzamai a már többször idézett Nádudvar—töröklaponyagi temetőben, valamint a székesfehérvári, honfoglalás kori temetőkben egyaránt megtalálhatók, az ezüstlemezből (vagy huzalból) készült, egymásra hajlított végű gyűrűkkel együtt.

40 31