Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Berze Nagy János–Banó István: A századforduló táján feljegyzett hiedelmek, szokások és babonás történetek a Heves megyei Besenyőtelekről
szövegek, továbbá az, hogy az átfogalmazással elsikkadtak a hiedelem- és szokásvilágra jellemző nyelvi sajátosságok is. A kéziratos anyag közlése szükségszerűen magával hozza az apróbb szóhasználati eltérések kiigazítását is: barboncsás diák helyett a kézirat alapján: barboncás (XLIV), kancsal helyett: bandzsal (XXVI1.1.). A nyomdahibák közül itt csak egyre hivatkozunk, amely feltehetően csak szándéktalan betűtévesztés miatt - terminus értékű változást eredményezett. A szembetegség gyógyítására használt üveggolyónak a neve ugyanis nem tályogtő, hanem értelem szerint is és a kézirat szerint is hályogkő (XV.). Ezek az apróbb, egy-egy szóra kiterjedő szóhasználati eltérések olvasati-, ill. sajtóhibák arra engednek következtetni, hogy - még abban az esetben is, ha az egész gyűjteménynek az átdolgozását és lerövidítését (szerkesztői utasítás alapján) maga a gyűjtő végezte is el -, a gyűjtőt nem vonták be a szöveg véglegesítésének és nyomdai korrigálásának a munkájába. *** A kéziratot az eredetivel mindenben megegyező formában, a szerző intencióinak (az általa foganatosított áthúzások, törlések, aláhúzások stb.) tiszteletben tartásával közöljük. Ennek megfelelően meghagyjuk azt a részletet is az LV1I. lapon, amely át van ugyan húzva, de az áthúzás utólagos, és minden bizonnyal nem Berze Nagy Jánostól, hanem Sebestyén Gyulától származik. Ezt a feltevést támasztja alá az, hogy az áthúzás Sebestyén Gyula sajátos törlési módja szerint a sorok rézsútos vonalakkal való többszörös áthúzásával történt (Vö. a fentebb idézett: Berze Nagy János: Népköltési gyűjtemény a Palócságból és a Tiszamentről, Pécs, 1967. с kiadványban a 15. és 17. lapon közölt fakszimiléken látható áthúzásokkal). Ennek a kis részletnek a megőrzését az is indokolttá tenné, hogy benne arra vonatkozó utalásokat találunk, mely szerint Berze Nagy János tekintélyes mennyiségű anyagot gyűjtött szülőfalujában és környékén a néphit, népszokások, hiedelmek és babonák területéről is. Sajnos, az itt említett, „terjedelmes anyag" nyomtalanul elveszett. Meghagytuk a maguk helyén azokat az utólagosan beírt jelzéseket is, amelyeket Berze Nagy János nyomdai utasításoknak szánt: pet (= petit),Eddig nonp (= nonpareille). Az ,Jïddig nonp" bejegyzés után a LI. lapon szintén utólagosan beírt: a gyűjtés helyére való megjegyzést és a gyűjtő aláírását is megtaláljuk. Ugyanilyen utólagos (az adott esetben ceruzával írt) és lényegében ugyanilyen tartalmú megjegyzést találunk az LXIII. lapon is. K. Kovács Péter úgy gondolja (1. a Függelékben közölt Feljegyzés 3/c. pontját), hogy az első, a LI. lapon található bejegyzés Sebestyén Gyulától származik és arra utal, hogy Sebestyén Gyula először csak idáig akarta közölni a gyűjteményt. A második, az LVIII. lapon található megjegyzésről azt tételezi fel, hogy az talán a kézirat végét jelezné. De ezt a véleményét ott azon nyomban maga is visszavonja. K. Kovács Péter - úgy tűnik - az első esetben is tévedett; abban feltétlenül, hogy a LI. lapon található utólagos bejegyzést Sebestyén Gyulának tulajdonítja. A kézírás jellege és a név aláírásszerű és értékű megjelenése feltétlenül Berze Nagy János kézírására vallanak. Ezzel szemben az látszik a legvalószínűbbnek, hogy ezekkel az utólagos bejegyzésekkel Berze Nagy János azt akarta jelezni, hogy a hosszú kézirat esetleg három részletben jelenhetne meg. A helymegjelölés és a gyűjtő nevének a feltüntetése az egyes részletek határát jelezte volna. 315
