Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)
Berze Nagy János–Banó István: A századforduló táján feljegyzett hiedelmek, szokások és babonás történetek a Heves megyei Besenyőtelekről
A kézirat első 12 lapja (I—XII.), valamint a kézirat közepe tájától újabb 21 lap (XXVIII-XLI.) hiányzik. Utolsó lapjának a sorszáma LVIII. A töredék terjedelem tehát 32 lap. A kézirat megmaradt utolsó (LVIII.) lapjának az alján megkezdett szöveg arra vall, hogy a kézirathoz még további lapok is tartoztak. Ezek a hiányok, úgy látszik, örökre pótolhatatlanok maradnak. Arra sem gondolhatunk, hogy újabb részletek kerülhetnek elő a Sebestyén-hagyatékból (L. erre vonatkozólag K. Kovács Péternek a Függelékben közölt Feljegyzés-e 7. pontját) és ugyanezt kell mondanunk a Berze-hagyatékról is. Az eredeti kéziratból nagyjából csak azok a részletek maradtak meg, amelyeknek megcsonkított, ill. tartalmi kivonattá átdolgozott részletei megjelentek az Ethnographiában. Ezeknek a kéziratrészleteknek a megmaradását minden bizonnyal abban kereshetjük, hogy az Ethnographia akkori szerkesztője, Sebestyén Gyula ezeket a lapokat emelte ki az egész gyűjteményből, és vagy maga készítette el vagy másokkal készíttette el tartalmi kivonatukat. Az eredeti kéziraton nem végzett el semmiféle változtatást (egy lényegtelen törlést leszámítva a töredék utolsó, LVIII. lapján) viszont visszakérte a kézirat eredeti lapjait, hogy azokat összevethesse a kivonatokkal. így maradtak meg ezek a lapok Sebestyén Gyula iratai közt, és kerültek azután a Sebestyénhagyatékba. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ezt a viviszekciót magával a közreadó gyűjtővel végeztette el Sebestyén Gyula. Egy ilyen nagymérvű, a közleményeknek szinte minden mondatára kiterjedő átfogalmazó munkát ki más vállalhatott volna el? ! A közlemény személyes hangú befejező mondata is arra utal, hogy a szerkesztő utasítására — meggyőződése ellenére is - maga Berze Nagy János végezte el ezt a számára nagyon kínos munkát. Az eredeti kézirat és az Ethnographiában közölt cikk felépítése is nagyjából megegyezik egymással. Ennek a felismerését azonban megnehezíti az, hogy a két változatban a fejezetekre, alfejezetekre való osztás nagymértékben eltér egymástól. A kéziratban római számmal jelölt főfejezet mindössze kettő van, az Ethnographiában található változatban viszont öt. Az egyes adatok csak az utóbbiban vannak megszámozva (arab számjegyekkel). Egyébként csak a következetes megszerkesztettség az egyetlen olyan vonása az Ethnographiában közölt változatnak, amelyben az felülmúlja az eredeti, kéziratos változatot. A kéziratos változatban vannak ugyanis bizonyos következetlenségek a fejezetes alfejezetcímek írásában: ugyanolyan nagyságrendű fejezetcímek egyszer aláhúzatlanok, máskor alá vannak húzva — egy esetben még kétszeresen is. A kéziratnak ezeket a következetlenségeit változatlanul megőriztük ugyanúgy, mint a lejegyzés korának helyesírási szabályzatát tükröző pontokat a fejezetcímek végén. Az áttekinthetőséget nehezítette továbbá az is, hogy a kézirat elveszett részeivel bizonyos fejezet- és alfejezetcímek is eltűntek. A hiányzó fejezetcímeket — az Ethnographiában megjelent változatra is támaszkodva - megpróbáltuk rekonstruálni. A rekonstruálás tényét mindenütt azzal jeleztük, hogy a címeket, alcímeket zárójelben közöljük. Az elveszett lapokon feltételezett fejezetcímek felhasználásával a következő szerkezeti felépítéshez jutottunk: (I-XII.l.) (1. Gyógyítás, rontás, betegségek, babonák.) (1. Gyógyítás, rontás) (Gyógyítás) XIII. 1. Rontás XV. 1. Egyéb betegségek 313
