Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Bakó Ferenc: Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései Esettanulmány a keleti Tarna-völgy falvairól

26-c. Házasságok az 1850. és 1851. évben ELF D endogámia 35 56.2 54.5 44.4 külső endogámia 45 35.8 27.2 10.1 exogámia 20 8 18.3 45.5 280 Szenterzsébetre. Az exogámia ritkasága és területi leszűkülése a falucsoport endogám jellegét erősíti, nevezetesen úgy, hogy az endogám körzetet kiterjeszti a körülvevő övezetre is. A leleszi népsziget házasodási szokásait annyira erősen jellemző endogámia az eddigieken túl még egy formában, az egyes társadalmi rétegek egymás közti kapcsolataiban is megnyilvánul. Az anyakönyvek 1868-ig megjelölik a házastársak conditio -ját, vagyis közjogi helyzetét, amiből megállapítható nemes vagy nemtelen, azaz jobbágyi, zselléri állapotuk. Bár a XX. századi adatokat már nem vehettük tekintetbe, így is öt időmetszet tükrében állapíthattuk meg ezeknek a kapcsolatoknak szám szerinti mennyiségét és százalékos arányát. Az összesen 348 házasságkötésből 252 nemesek és nemtelenek egymás között kötött frigye volt, közelebbről 108 nemes és 144 nemtelen házasságról van tudomásunk. Minthogy az azonos jogállásúak házasságai az összesnek 72,5%-át teszik ki, elmondható, hogy a leleszi falucsoport egyes társadalmi rétegei, tehát köznemesek és nemtelenek ebben az időben nagyobbrészt egymás között házasodtak. A vegyes házasságok (nemes vőlegény—jobbágy menyasszony; jobbágy vőlegény—nemes