Agria 18. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1980-1981)

Kozák Károly: Az egri vár Árpád-kori temetőjének feltárása II.

292. A-B-koponyák. Mindkettő Inf. II. A 292. sírgödör déli oldalán, kb. fejmagasságban, megközelítőleg 70 cm mélységben a 291. sír szórt csontjaival egy szinten került elő a két koponya néhány más, kisebb csonttal együtt. Ezek mellett egy bekarcolt vonalakkal díszített Árpád-kori edénytöredéket (és egy másik, kisebb, jellegtelen töredéket), egy vastag, mészdús habarcstöredéket, egy vörösre égetett kerámiatöredéket (? ) és egy kisebb, égett csonttöredéket találtunk (17—18. kép).

16 A temető e részének sírjait ismertetve, az „A" szelvény bemutatását, előzetes értékelését szem előtt tartva, mélység és „sorok" szerint folytatjuk vizsgálatunkat. Mint az előző szelvénynél („A"), itt is három rétegbe soroljuk a sírokat. Emellett azonban — a rétegződést, mélységeket figyelembe véve — kitérünk olyan jelenségekre, megfigyelésekre is, amelyek eltérnek a sorokba rendezettségtől, vagy egy később feldolgozásra kerülő csoportba tartoznak.

17 Az Árpád-kori temető Setét-kapunál levő részének feltárásakor megfigyeltük, hogy a darázsköves-agyagos, bolygatatlan réteg északkelet felé haladva kisebb mélységben jelentkezik, mint a szelvény más részein. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a terület eredetileg arra enyhén emelkedett. Ezért a „D" szelvény sírjainak értékelésénél az 1. réteget (alsó) a — 149 és —213 cm közti mélységben határoztuk meg, vizsgáltuk. Azt is előrebocsáthatjuk, hogy ebben a rétegben a sorok nem jelölhetők ki minden esetben egyértelműen. A soros temetkezési rend mellett egy részüknek csoportos elrendezése is feltételezhető. A legmélyebben feltárt sírok a szelvény déli részében találhatók, amelynek közepe táján egy „kihagyott terület" figyelhető meg mindhárom réteg esetében. A szelvényt három oldalról határoló falak alá nyúló temető, valamint a „C" szelvény sírjai egyértelműen bizonyítják, hogy a most elemzésre kerülő „sírsorok" minden irányban folytatódnak. Ebből adódik elsősorban az amúgy is néha bizonytalan sorok több esetben igen csekély sírszáma. 1. réteg (alsó) A szelvény északkeleti sarkában e rétegben egy „magányos", e temetőt tekintve aránylag gazdag leleteket őrző női sírt, a 270. számút tártuk fel. Magányossága minden bizonnyal helyzetéből — falszögletbe esik — adódik, az egykor sorába eső további sírok a falak alá eshetnek (19. kép). A sírban talált, apró, fehér, sárga, barna, fekete és zöld gyöngyszemekből összeállított nyaklánchoz hasonló lelet e temetőrész már értékelt „A" szelvényének sírjaiból nem került elő. Ugyanez vonatkozik a négy vastagabb és két vékonyabb ezüst huzalból készült hajkarikájára és a kissé domború felületű, ezüst lemezből készült, egymásra hajtott végű gyűrűjére, külön-külön és együttesen is (11 — 13. kép). E kérdésre, a tárgyak párhuzamainak ismertetésére a sírok értékelése után még visszatérünk. '

8 A sorokat keresve — délnyugati irányba haladva — a 277., a 269. és a 278. sz. sírokat sorolhatjuk egy sorba. Igaz, a 277. és 269. sírok között túl nagy a távolság és az utóbbi tájolás tekintetében is eltér kissé a másik kettőtől - „kilépve a sorból —, de azért feltételesen sorba rendezettnek tekinthetjük e három sírt. (A sort az is zavarja még, hogy az előbb tárgyalt, 270. számú gazdag női sír kissé belenyúlik a sorba.) A 277. sz. női sírban nem találtunk leleteket. A következő, 269. sz. női sírban 3 db koporsószeget találtunk szórványleletként koporsómaradványokkal a láb csontjainak táján. A bal kéz egyik ujjpercén egy ezüstből készült, végei felé keskenyedő, hegyben végződő, három „bütyökkel" díszített nyitott gyűrű, a koponya bal oldalánál pedig egy vastag ezüst huzalból készített kis méretű, sima felületű S-végű hajkarika feküdt, hasonló 23