Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

19. ábra. Szegvár-Szöllőkalja 60. sír (Hegedűs K. feltárása, a szerző felvétele ) tett, akit lemezes korongokkal díszes hajékkel és bizánci mellkereszttel indítottak túlvilági útjára. Jobb karját a mellére könyökben felhajlították, kezecskéjét a szíve fölé helyezték. Éppen úgy, ahogy a szentesi temető 26. sírjában a mellkeresztes kisgyermeket. Ez a karhelyzet Algyőn sem volt egyedülálló jelenség. Kürti megfigyelhette még rangos lovastemetkezéses sírban is. A pogány rítussal együtt megjelenő keresztény kéztartást szerintünk úgy értelmezhetjük, hogy a régi módin élt és ezért hagyományosan eltemetettnél a már keresztény hozzátartozók kegyelete is megnyilvánult. Algyőn alighanem a keleti térítés kezdetei foghatók tetten. Az algyői temető arra is bizonyság, hogy a X. század közepén a Tisza-Maros vidékén nemcsak a szegény köznép, hanem a módos középréteg is hajlott az Úr szavára. Korai kereszténységünk megismerésére alkalmazott megközelítési módszereinkkel (akár a mellékletességi statisztikára, akár a karhelyzetek vizsgálatára gondolunk) az egész Kárpát-Medence és azt környező területek IX—XI. századi, hozzáférhető síranyagát elemeznünk kellene, hogy az írott forrásoknál túlmenően, a mainál valósabb képet nyerhessünk; de ez külön tanulmányt érdemel. Az ilyen vizsgálatokkal nem mindig várható, hogy a problémák megoldást nyernek. Sőt, a kérdőjelek sokasodhatnak, de végeredményben ez is a kutatás eredményességének az egyik jele. Most csak egyetlen, a Kárpát-Medencén (és a Balkán) területén kívüli példával élünk még, amelynek értékelése a Közép-Dunamedence, sőt a Mátra vidéke vonatkozásában sem lehet közömbös. 91