Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

kedett általános, tömeges megkeresztelkedésekre. Mondhatni, hogy önkéntes alapon, különösebb kényszer nélkül terelték az Egyház kebelébe a közösségeket. A térítő munka mozaikszerű eredményei még inkább elénk tárulnak, ha egy szűkebb terület különböző falvainak egykorú temetőit elemezzük. Az ismertetett szentesi temetővel lényegében egykorú Hódmezővásárhely-szakáiháti temető

169 48 feltárt sírja közül 21 volt melléklet nélküli (43,74%). A melléklet nélküli férfisírok arányszáma 44,4%, a nőké 53,3%, a gyermekeké 54,5%. Ezek az arányok a X. sz. első felének „pogány" temetőire jellemzőek. A szentesinél viszonylagosan nagyobb leletszegénység a társadalmi körülményekből fakadhatott. Ezt igazolja a felékszerezett női és gyermek sírok számbavétele. Ékszerek a 2., 5., 13., 20., 22., 47., és az 50. sírokban voltak. Megoszlásuk a hagyományos rítusra utal, hiszen 2 férfi, 4 női és 1 gyermek temetkezésében fordultak elő. A lovassírok száma (a jelképeseket is mindig idesorolva) aránylagosan több, mint a szentesi temetőben : 4. A rituális kéztartásban eltemetettek száma Szakáiháton várhatóan sokkal alcsonyabb: 3 férfi, 3 női és 2 gyermeksírban volt megfigyelhető, s ez 16,6%-os arányt jelent. Mindegyik sír melléklet nélküli volt és egymástól nem messze sorakoztak, mintha egy családot alkotnának. Kétség nem férhet hozzá, hogy ennek a falunak a népessége a kereszténység elfogadásának kezdetibb fokán állt, mint Szentes Szt. Lászlóé, talán csak egyetlen kis család vette fel a keresztségét. Szinte kiáltó az ellentét, ha Csongrád megye még közöletlen két szomszédos faluja népének X. sz.-i temetőjét elemezzük: Szentes—Borbásföld és Szegvár-Szöllőkalja sírjai egymástól mintegy 3 km távolságban kerültek felszínre, a borbásföldi X. sz.-i szállás DNy-i szomszédja volt a szegvári. Mindkét temető legalább részben egykorú. Az összehasonlítás érvényét mindössze az a körülmény gyengíti, hogy vagyoni-társadalmi szintjük feltehetően jelentékeny mértékben különbözött. A Szentes-Borbásföldön feltárt temető népe a módos középréteghez sorolható. A Szegvár-szöllőkaljai sírok „köznépi" jellegűek; szegényes mellékletűek és a borbásföldinél 3 —4-szeresen nagyobb temetőt képeztek. A sírok leletszegénységét azonban nemcsak gazdasági-társadalmi tényezők befolyásolták. A Szentes-Borbásföldön általunk feltárt 20 sír lényegében a teljes temetőt jelenti egy alacsony domb D-i, DNy-i oldalán.

170 Sajnos az embertani anyag kémiai elemzése egyelőre nem végezhető el, s ezért a természettudomány oldaláról nem kaphatunk tájékoztatást, hogy vajon egyetlen, vagy másfél-két nemzedék temetkezett-e ide? Kettőnél többre nem gondolhatunk, s így bizonyos, hogy a temető kezdete és vége a X. század 2. és 3. harmada által határolt időre tehető. Az egyetlen éremleletes sír a temető É-i szélén juvenilis férfi temetkezése volt; lóval, nyereggel, lószerszámmal temették és egy bizánci aranyozott bronz szolidusszal, amelyet átlyukasztva talán a nyakában hordott, a melltájékon találtuk. (VII. Constantinus és Romanus 945 — 967 között vert érméje).

171 A temető 20 sírja közül 10-ben volt részleges lótemetés (kitömött ló az ember mellé helyezve, vagy lábhoz tett lócsontok). További két sírban a ló eltemetése csak jelképes volt (lószerszám és nyereg sírba helyezése). A többi 8 sírban ló nélkül indították útjára a halottat. Közöttük az egyikben íjat (íjcsonflemezeket) találtunk. Valójában három gazdagon felékszerezett női sír (6., 12., 14.) képezhetné csupán vita tárgyát keresztény mivoltuk szempontjából. A négy melléklet nélküli sír közül az egyik újszülött volt, a másik zsugorított helyzetű, a többi bolygatott. Arany ékszer (fülkarika) csak a közösség vezetőjének feldúlt sírjából került napvilágra (5. sír), a férfi pompásan felszerszámozott lovat is kapott túlvilági útjához. Egyébként a felékszerezettség és a nemek, életkorok viszonylataiban a kereszténység befolyása nem ismerhető fel. A kereszténység jegyében elrendezett kéztartás sem volt megfigyelhető. A Szentes-borbásföldi kis közösség kétségtelenül megőrizte ősei hitét a X. század második felében is. Szegvár-Szöllőkalja X. sz.-i temetője a Korogy balpartján emelkedő Bástyahalomnál létesült, egy alacsony domb D-i, DK-i részén, nyújtott ovális területen. A mintaszerű 88