Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

kart úgy hajlították a mellközépre, hogy a kezek sem keresztezték egymást. Ez gyermeksír volt. Tíz sírban volt megfigyelhető, hogy az elhunytnak az egyik karját a mellre hajlították (619., 785., 814., 832., 837., 845., 896., 899., 917., 919. sírban). A másik alkart 5 esetben derékszögben hajlították be, 3 esetben a medencére, 2 esetben kinyújtva a test mellett feküdtek. A 917. gyermek temetkezése volt, a 619. és a 899. sz. női temetkezés, a többi mind férfi sírja. A 899. sz. sír kivételével minden alkalommal a jobb alkart hajlították a mellre és a kéz a szív tájékán pihent. A leggyakoribb kartartásnak a halimbai I. periódusban — amely a keleti kereszténységhez fűződött — a mellen ill. mell alatt összefont karok helyzetét tekinthetjük: a jobb és a bal alkarcsontok a medencecsontok és a mellkasi bordák között egymás mellett párhuzamosan feküdtek 16 esetben. (430., 507., 589., 614., 822., 834., 839., 841., 849., 854., 857., 861., 862., 864., 871., 888. sírok). Közülük 9 férfi, 4 női és 2 gyermek temetkezése volt; egynek (849.) a nemére a publikációban nem kapunk felvilágosítást. Hét esetben az egyik alkart derékszögben hajlították be, a másik kart pedig a medence fölé fektették. Ezt a formát kevéssé szembetűnő, mondhatni a keresztény rítus felé való átmenetnek minősíthetjük; 5 női és 2 férfi temetkezés sorolható ide. (621., 781., 869., 884., 886., 898., 905. sírok). Négy esetben az egyik alkar derékszögben behajlított, a másik nyújtott helyzetben feküdt (514., 870., 879., 895. sírok). Két férfi, egy női és egy gyermeksír volt. A halimbai II. temetkezési szakaszhoz sorolt 381 sír közül csak 15-nél fordult elő a keleti kereszténység hatását tükröző kéztartás, ez mindössze 3,93%-ot jelent, s 12 női, 3 gyermek temetkezésnek bizonyult. — A vállhoz hajlított alkarok két esetben voltak megfigyelhetők (343., 573.), mindig csak az egyik alkart hajlították vissza. — A kebelre keresztbe fektetett alkarokat csak egy temetkezésnél konstatálhatták (390.), e hátonfekvő csontváz alsó végtagjai jobbra felhúzott, behajlított helyzetben voltak. — A mellre hajlított egyik kar 5 esetben fordult elő (38., 50., 117., 169., 345.); 4 alkalommal a. jobb kéz pihent a szív felett. — A derékszögben behajlított egyik alkart 7 alkalommal figyelték meg (54., 81., 83., 226., 344., 425., 518. sírokban). A

III. periódus 396 sírja közül négy esetben fordult elő rituális kartartás (annak csupán legenyhébb formája): a derékszögben az ágyékcsigolyák fölé hajlított egyik alkar volt megállapítható a 95., 280., 386. és a 483. sírokban. Közülük 3 női és egy férfi temetkezés volt. A halimbai temető három periódusát a rituális kéztartások szempontjából táblázatban mutatjuk be, s egyúttal most azt is jelezzük, hogy ezek a kereszténység bélyegét viselő temetkezések milyen arányban voltak mellékletesek. Férfi Nő ? Gyermek Összesen Melléklet nélkül I. 28 14 1 7 50/32,25%) 35(70%) II. - 12—3 15(3,93%) 3(20%) Ш. 1 3 4)1,01%) 1(25%) Összefoglaló kimutatásunkból nemcsak az derül ki, hogy a X. században Halimba lakosságához viszonylag jelentős mértékben utat talált a keleti kereszténység, de ennek jellegéről is képet nyertünk. Mindenekelőtt szembetűnik a férfiak kétszeres számaránya. S ez a táblázatban jelzettnél is nagyobb, ha a kéztartás legenyhébb formájától (az egyik kar derékszögben hajlított eseteitől) eltekintünk, mivel akkor 24 férfi és 8 női temetkezéssel számolhatunk. Halimba lakosságánál a keleti térítés mintha a férfiak színvallására fektette volna a hangsúlyt. — A

II. periódusban a keleti rituális kéztartás szerint eltemetettek száma nagyon visszaesett, s kizárólag nők (és gyermekek) temetkezéseiben mutatható ki. Az ilyen sírok mellékletességének az aránya viszont megnőtt. Ez ugyan összefügghet azzal, hogy a nők mellékletességének 84