Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

17. ábra. A szebasztei negyven mártír, triptychon részlete, X—

XI. század, Ermitázs (Банк után) edénnyel, amikor az I. korszakban ennek nyomát sem találták. A fazekasság felvirágzásának a hipotézisével egy olyan időszak rítus-pr obiémáj ára kíván Török megoldást nyújtani, amelyet az államhatalmi eszközökkel támogatott nyugati egyházszervezés jellemez. — Az obulusokat pedig nem tekinthetjük a pogányság jelképének. A templom körüli temetőkben mindenütt érméket találunk, s a közelmúltig feljegyzett néprajzi szokásanyag is arra vall, hogy a keresztény hit és a dogmatikailag joggal kifogásolható hiedelmek jól megfértek egymás mellett.

150 Az edény illetve az étel-áldozat sírba-sírra helyezése is, más tartalmat adva annak, mintegy „megszentelve", összeegyeztethető lehetett az új hittel, elsősorban annak keleti indíttatású formájával,

151 ha pogány-kori előzményei is voltak. Tehát Halimba II. periódusában, a legalább részben végbement lakosságcserével jelentkező kerámiás temetkezés nem feltétlenül és nem minden esetben demonstrálta a pogányságot. S most nézzük először a mellékletesség, felékszerezettség statisztikáját. Az I. temetkezési periódus sírjai közül ékszerekben viszonylag gazdag sírok

152 az alábbiak: 506., 514., 589., 621., 738., 775., 777., 778., 821., 843., 852., 859., 882., 886., 918. Ebből a 15 sírból 9 felnőtt asszony temetkezése volt, 1 juvenilis korú nőé és 5 sírban gyermek feküdt. A II. periódushoz Török több, mint kétszer annyi temetkezést sorolt: 381-et. Ékszerekben gazdagabbak az alábbiak voltak: 14., 38., 54., 70., 82., 86., 156., 172., 174., 215., 227., 230., 249., 286., 310., 348., 405., 438., 439., 534., 606., 607., 627., 653., 687., 692., 766., 878., 916. Ebből a 31 sírból 14 felnőtt asszony temetkezése volt, 5 juvenilis korú nőé, 11 sírban pedig gyermek feküdt.

153 82