Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

Természetesen nem az egri püspökéi voltak, mint a XV. sz.-ban, hanem a királyéi. Talán a szomszédos poroszlói királyi udvarház szolgálatára rendelve. Hibáznánk, ha azt gondolnók, hogy csak azokban a településekben éltek lovászok, ahol a falunév (Lovászi stb.) e „foglalkozásukat" kifejezi. A poroszói vár már a X. sz-ban megépült (ezt az 1978-ban lefolytatott ásatásaink alapján állíthatjuk),

133 természetesen a szolgálatára rendelt falvak sem lehettek későbbiek. Tehát azt sem lehet kizárni, hogy a falu kezdettől fogva fejedelmi (előtte talán törzsfői vagy nemzetségfői) szolgálatban élt. S így nem feltétlenül a lesüllyedt középréteg utódait kell látni bennük, s nem is „csaknem nomád kabarokat"", hanem — a magyar köznép kis közösségét. Az utóbbi 40 esztendőben a régészeti emlékanyag társadalomtörténeti értelmezése felé hatalmas lépések történtek. De látnunk kell, hogy a szociológiai és etnikai fogalmak régészeti alkalmazásáig buktatókon át vezet az út, amelyre példaként szolgálhatott dolgzatunk III. részében a rabszolgáknak minősített kuporított helyzetű temetkezések elemzése. Itt megjegyeznénk, hogy a melléklet nélküli X. századi sírok értékelése az eddigieknél differenciáltabb vizsgálatot kíván. A temető jellege 2. Sajátos szegénység — rituális kéztartás A leletszegénység megítélésében három szempont merül fel. 1. Nincs melléklet, mivel szegény, szolga volt. 2. Életkora miatt nem járt ki neki. (Kisgyermekek és idősek, akik a termelésben nem vesznek részt ill. tekintélyük megfogyatkozott.)

134 3. A kereszténység hatása. K. Éry Kinga mutatta ki, hogy a X. század elejétől a XI. sz. végéig fokozatosan csökkent a mellékletes sírok arányszáma, elsősorban a keresztény rítus térhódítása miatt. A legkorábban az eszközök, fegyverek tűntek el a sírokból. Ezután a pogány rítus tárgyi emlékei. A legtovább a viseleti tárgyak, díszek, ékszerek mutathatók ki. Másrészt a mellékletes férfiak száma a nőkhöz képest hamarabb és nagyobb arányban csökkent.

135 Ez szerintünk más szóval azt is jelenti, hogy a pogány rítus felhagyására elsősorban a férfiakat kényszerítették (ill. győzték meg); hiszen egy patriarchális jogú családi rendben a férfiak színvallása a következményeiben sokkal fontosabbnak tűnt. Az előbbi gondolatot tovább vezetve nyilvánvalónak látszik, hogy az egyházi befolyás később a felnőtt nők (asszonyok) halotti viseletének egyszerűségére több gondot fordított, mint a gyermekek öltözékére; ez utóbbiak felékszerezésével szemben eleinte kifejezetten elnéző lehetett. Tehát az a közösség, amelynek temetőjében a sírok zöme melléklet nélküli, s az egykor pompás halotti viselet emléke már csak a leánygyermekek temetkezéseiben figyelhető meg — kereszténynek tekinthető. Évszázadokkal a keresztény vallás meggyökeresedése után ennek a szemléletnek éppen a fordítottja érvényesült, mondhatni törvényszerűen. Csak azt a gyermeket, aki szentáldozásban (konfirmációban) részesült, csak azt illette meg temetéskor a díszesebb ruha.

136 A kereszteletlenek pedig nem kaptak helyet a temetőben.

137 A kereszténység nem mindenhol éreztette a hatását azonos intenzitással, területenkint jelentős eltérésekkel számolhatunk. A fent vázolt folyamatot a társadalmi-politikai változások jellege és gyorsulásának a mértéke, etnikai sajátosságok, s végül, de nem utolsósorban a keleti kereszténység hatása is befolyásolhatta, színezte. A kereszténység befolyásának az erejét másként is lemérhetjük, jellegét közelebbről megismerhetjük, ha a karoknak a sírban való elrendezését megfigyeljük és differenciáltan elemezzük. A magyar szakirodalomban Török Gyula határozottan utalt arra, hogy az alsó karok behajlítása a bizánci kereszténység hatásával összefüggő jelenség lehet. Török szerint 74