Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

ritkábban spirálisak, most egyre gyakoribb lett a hurkos-kampós záródás.

102 A XI. sz. második harmadától a sűrű fonást úgy és annyi szálból alakítják ki, hogy az háromszögű vagy négyszögű, azaz sarkított testű karperecet eredményezzen; mintegy hasonulva az egyetlen rudacskából öntött rombikus átmetszetű, közkedvelt formához. A végeik ekkor kúposra kalapáltak, azaz csúcsosodnak.

103 Az ún. kígyófejes karperecek külön tanulmányt érdemelnek. Itt csak annyit jegyeznénk meg, hogy a huzal karperecek formai változásában megfigyelt törvényszerűségek rájuk is vonatkoznak. Tehát nem lehet kétséges, hogy a vékonyabb kör (ovális) átmetszetű rudacskából valók koraibbak, már a X. sz. közepe táján viseltek ilyeneket.

104 A vastagabbak, a D-átmetszetűek és a sodrást mimelő (vagy sodrott) példányok mind későbbi keletűek ; függetlenül attól, hogy nyitott vagy zárt formákról van szó.

105 A rangosak nyilvánvalóan arany, ezüst huzal karperecet viseltek. A kígyófejes típusnál, ha fonott volt a karperec teste, a végekre ráhúzott lemezes sapkát formálták meg (Jászfényszaru).

106 A X. sz. utolsó negyedében és a XI. században élt vezetők, előkelők viseletére a kincsleletektől várhatnánk adatokat, mivel keresztényi módon temetkezve nem ékszerezték fel halottaikat. A zsennyei kincs arany karperecei, amelyeknek láncosán fonott testére oroszlán fejeket forrasztottak,

107 valószínűleg nem magyar előkelőség ékszerei voltak. Amíg a fonott testű és ovális rátét-díszes lemezben végződő karperec típusok az orosz előkelőség viseletéhez tartoztak, s tőlük igen szórványosan jutott ez a forma Skandináviába,

108 addig az oroszlán fejes karperecekről határozottan állítható, hogy Gotland szigetén készültek (a XI. sz. elejétől),

109 orosz kincsleletekben csak a XII. sz. közepe után mutathatók ki.

120 A zsennyei példányok a gotlandi darabok hasonmásai, közvetlenül Skandináviából kerülhettek hazánk területére. Nem lehetetlen, hogy az a család, amelynek a tulajdonát képezte, magával hozta. Bóna István a darufalvi kincs összefüggésében méltán utalt Géza illetve Szent István idejében határőr szolgálatot teljesítő keleti előkelőségre (szerinte besenyő

111 harcosra). Györffy György orosz-varég, bolgár, fehér horvát ill. sváb nehéz fegyverzetű harcosokból állónak írta le Géza fejedelem elit seregét sváb lovagok parancsnoksága latt.

112 De Bartha Antal szavait idézve „nem kételkedhetünk abban, hogy e fejedelmi katonaságban pogány normannok is szolgáltak"

113 — s a zsennyei kincs láttán hozzátehetjük: rangosak is, akik északról és nem orosz földről jöttek. A sarudi temetőben sodrott, fonott karperec nem fordult elő. Az egyetlen huzalból (rúdból) készült típus három változata szerepelt. 1. A 11. sír karperece ezüst, átmetszete átmeneti jellegű az ovális, a D-idom és a lapított romboid között. Legnagyobb vastagsága középen 0,5X0,3 cm. Végei keskenyednek, lapítottak, ívelt záródásúak. 2. Az egyik szórványos példány kerek átmetszetű bronz rudacskából készült. Max. vastagsága 0,44 cm, végei felé csúcsosodó. 3. A 35. sír karperece és két szórványos példány rombusz átmetszetű bronz, enyhén keskenyedő, egyenesen levágott végekkel. A 35. sír karperece 0,53X0,48 cm vastagságú. Csupán az 1. és 2. változatokról képzelhető el, hogy a X. sz. harmadik negyedében már viselték (és még a X. században sírba kerültek). A rombusz átmetszetűek közül a XI. sz. eleje és a XI. sz. vége az előállításuk és viseletük tekintetében egyaránt szóba jöhet. így a karperecek alapján a temetőnket a X. sz. utolsó negyede és a XII. sz. eleje közötti időre, mint legtágabb határok közé keltezhetjük. 5* 67