Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

6/b ábra. Mellkereszt a Nanovica-i temetőből (

Вьжарова után) a kutatók megfigyelései igazolhatják vagy korrigálják. A bizonyító anyag oly terjedelmes, hogy itt még jegyzetben is lehetetlen a nagyszámú sírleletre hivatkozni. (7. kép) Szerintünk elvitathatatlan, hogy a huzal karperecek körében a bonyolítás és a huzal vastagodás irányában növekedő tendencia érvényesült. Az alábbiakban a táblázathoz csupán néhány értelmező megjegyzést fűzünk. S csak ott bocsátkozunk részletekbe, ahol a szakirodalomban ellentétes felfogások olvashatók. Az egy huzalból hullámosra hajlítgatott típus szerepeltetése valószínűleg csak a X. sz-i emlékanyaggal ritkábban foglakozók számára tűnik szokatlannak, hiszen a Kárpát-Medence legkülönbözőbb pontjain felszínre kerültek ilyen karperecek (Szered, Tiszaeszlár-Bashalom, Dormánd-Hanyipuszta, Kunágota stb.).

92 — A mindkét végükön spirálissal kitöltött, vékony sodrott karpereceket Szőke Béla a monográfiájában nem a honfoglaláskori, hanem az Árpád-kori fejezetben tárgyalta (960—970 utáni ékszerek között). Bár hangsúlyozta, hogy Árpád-házi királyaink pénzével keltezett példányokat nem ismerünk, s „egyes példányok kísérő leletanyagából arra következtethetünk, hogy e karperec legkorábbi példányai közvetlenül az egyszerű S-végű karikákat megelőző időben kerültek forgalomba." De Szőke feltételezte, hogy a régebbi szakmunkákban ábra nélkül csupán megemlített sodrott karperecek (első királyaink érméivel) a szóbanforgó típusra is vonatkozhatnak. Z. Vana megállapításait is idézi, hogy ez a karperec típus a kikerekedő végű szalagos karperec olcsó kivitelű pótléka lett volna. Vana orosz származtatási elképzeléseivel szemben Szőke rámutatott arra hogy a X. századi keleti szláv anyagban ez a típus nem mutatható ki.

93 A magyar szakirodalom e vonatkozásban Szőke munkássága óta alig gyarapodott. Bár az újabb publikációk a spirális végű, sodrott vékony karperec XI. századi viseletének a feltételezését nem támasztják alá. De saját gyűjtésünk alapján (pl. Kiszombor B. temető 321. sír I. László érmével)

94 a 2 vastagabb szálból fonott karperec viselete ill. sírba kerülése még a XI. sz. végén is — jóllehet igen szórványosan — megengedhető, valós elképzelésnek tekinthető. Másrészt viszont határozottan állíthatjuk, hogy a két vékony huzalból sodrott 64