Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Szabó János Győző: Árpád-kori telep és temetője Sarud határában IV.

dologról van szó. Salamon vagy Géza idején is még bizonyára szívesen adták-vették a vásárokban István pénzét, de alig hihető, hogy a halottnak a sírba útravalóul a kéznél lévő jobbikat, a becsültebbet adták volna, az akkori uralkodó vereté helyett. Igaz, ez néplélektanba vezető kérdés is, s nem véletlen, hogy éppen egy néprajzi jellegű feltárásunknál derült rá fény. Gyöngyöspata népe a XVIII. században (és XIX. század elején) a kereszteletlen csecsemőket messze a temetőtől egy ősrégi kápolna romjainál kis faládában vagy fazékban földelte el. A több mint 100 csecsemő közül egynek sem adtak kurrens magyar (osztrák) pénzt; XVI. Lajos ezüst dénárja azonban előfordult. Valószínűleg a szomszédos Gyöngyöstarján francia hadifoglyaitól szerezték be.

7 Bízvást feltehető, hogy e francia dénárok kelendősége Heves megyében sem ért fel Mária Terézia vagy II. József dénáraival. Többek nézete szerint a X—XI. században a temetkezési rítusnak nincs abszolút keltező értéke. Egy lovassír lehet IX. század végi és XI. század végi egyaránt. Hiszen az egyházi missziók intenzitása területenként igen különböző lehetett, s az új hit hosszú folyamatként gyökeresedett meg. Relatív keltező értéket tulajdonítanak viszont a csupán lószerszámmal való eltemetésnek : szélesebb elterjedése a X. sz. második felében a szegény szabadok tömeges lesüllyedésének a következménye.

8 Felfogásunk értelmében a pogány rítus fogalmába nemcsak a lovastemetkezések, hanem mindaz, ami a keresztény hittel és gyakorlattal látványosan ellentétes, beletartozik. Például a húseledel sírba helyezése. A csupán lószerszámos temetkezés szerintünk időrendi szempontból egyenértékű a lovassírokkal. Vajon hitvilági hátterét tekintve nem mindegy-e, ha a lovat bőrével részlegesen helyezik a sírba vagy még jelképesebben érzékeltetik a jelenlétét: zabiájával és nyereggel? — S ezek szerint akkor még fiatalabbnak vagy kereszténynek tartsuk a lószerszám nélküli tegezés, szablyás sírokat?

9 Az új hit külsőségeit és a belső átélést nem szabad egy nevezőre hozni. S nem lehet egyenlőségi jelet húzni az egyházi (politikai) központok és az ezektől távoli vagy zártabb települések között. A központokban minden bizonnnyal (Heves megyében Hevesen, Egerben, Debrőn, Patán, Poroszlón) már a X. század végén nemcsak az előkelők, hanem a szélesebb néprétegek, a szolgaság sem temetkezett pogány módra.

10 Egerben, Debrőn vagy Patán (ahol feltárások folytak) tudomásunk szerint nincs is erre adat. De a mocsaraktól alig megközelíthető Tepély XI. század végi temetőjében is még birkát tettek a halott mellé.

11 Tehát a pogány ritus kézzelfogható, pozitív adatainak a központokban és környékükön olyan értelemben tulajdonítunk keltező értéket, hogy István koránál okvetlenül korábbi időre utalnak. Az ezüst és a réz (bronz) előfordulási aránya a X. század első két harmadában nem volt csupán rangjelző, hanem korjelző is. Amíg ezüstnek a zsákmányból, adóból bőviben volt az ország, bizonyos ékszertípusok (pl. szalagos karperec, szív alakú csüngő, lemezes korong stb.) inkább ezüstből készültek, később viszont bronzból. A X. század második harmadától tehát mérhetően nőtt a réz (bronz) szerepe a középréteg viseletében.

12 A XI. századtól az ezüst már inkább csak az uralkodó osztály viseletének a tartozéka. De az előkelők és kíséretük, meg a várjobbágyság, tehát a kiváltságos rétegek csak a haj és a fej ékszereit vitték a sírba (a templom köré temetkezve), meg egy-egy gyűrűt. Tehát XI. századi környezetben, sőt a X. század utolsó évtizedeiben is, sírból való ezüst karperec igen feltűnő dolog. A köznép temetőjében azért, mivel ezüstből való, a kiváltságosak rétegének sírjaiból pedig azért, mert a karok dísze, tehát mindenképpen archaikus jelenség. A hagyományos régészeti keltezési módszerek közül elsősorban a tipológiával szemben tapasztalható a népvándorlás kora és különösen a X—XI. századok vonatkozásában aggályoskodás, idegenkedés. Mintha csupán az őskori kutatásban lenne alkalmazható (természetesen komplex módon), s ott ma is igen nagy eredménnyel. A tipológiai módszer tényleg öncélú játékosság, amely a társadalmi valóságtól eltávolít? Valóban ellentmond ez a szemléletmód a néprajz eredményeinek ? 4* 51