Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Dancza János: Nevezetesebb egri árvizek a helyi sajtó tükrében

Egerbe. Azóta meg is érkeztek városunkba, s Krause úr és kísérete, valamint derék tűzoltó parancsnokunk Kempelen Béla fáradhatatlan buzgalmának köszönhetjük, hogy városunk főbb épületei már eddig is veszélyen kívül vannak." A cikk

22 ezután a szerencsétlenül járt károsultak megsegítésére tett intézkedésekkel, ill. az adományozókkal foglalkozik. Első adakozó az érsek volt, aki nyomban 1000 Ft-ot küldött a polgármesternek, és utána még 1500 Ft-ot adott a károsultak megsegítésére. Pénzbeli segélyt küldött a király is: „Tegnapelőtt estve érkezett meg városunkba őcs. és ap. kir. fölségének külön küldöttje, Rohonczy szárnysegéd, Miskolczról jőve, hol ő fölsége kegyadományul 5000 ft-ot osztott ki a sújtottak között.

23 Városunkban pedig tegnap háromezer ft-ot osztott szét 5 — 100 ft-os részletekben." Pénzbeli segélyt nyújtott még: a belügyminisztérium 1000 Ft-ot,

24 az egri főkáptalan 1000 Ft-ot, Lengyel Miklós nagyprépost 500 Ft-ot. A városban folyó gyűjtés kétnapi eredménye 400 Ft volt. A cikk végül szóvá teszi a szerencsétlenség körül tapasztalható visszáságokat is. „Különben nem hagyhatjuk érintetlenül köznépünknek a közveszély idején tanúsított, a vallás-, erkölcs- és jogrenddel homlokegyenest ellenkező botrányos magaviseletét. A jobbérzés csak felháborodással szemlélhette, hogy azon utczákon és tereken, hol az apadó ár a szegény vízkárosultak vagyonának utolsó maradványait sodorta magával, köznépünk salakja mint rohant derékig a vízbe, hogy abból minden használhatót kifogjon, de nem azért, hogy a tulajdonosok számára megmentse, hanem hogy könnyen került prédául magának elsajátítsa. Szemtanúk beszélik, hogy Eger és Kis-Tálya között köznépünk közül sokan csoportosan halásztak ki mindent az árból, mi elérhető volt s azonnal fel is osztották magok között. Vérlázító volt továbbá látni és hallani, köznépünk mint él vissza az amúgy is koldusbotra jutott vízkárosultak szerencsétlen helyzetével... S hol volt a rendőrség? kérded. A veszély első pillanatában szétzüllött s mikor leginkább szükség lett volna rendőri intézkedésre, a város magára volt hagyva. Azért csak köszönettel tartozunk a helyben állomásozó zászlóalj derék parancsnokságának, mely azonnal fegyveres őrökkel vétette körül a vész színhelyét, s törekedett a rendet fentartani, sőt a további veszély elhárítására s a mentésnél tettleges segélyt is nyújtott. Sokan derék katonáinknak köszönhetik, hogy egy-más vagyonuk romjaiból visszakerült a ragadozó kezekből. Ki eddig is közigazgatási szervezetünk hiányosságáról s rendőri közegeink elégtelenségéről nem lett volna meggyőzve, a közveszély idején, mely próbaköve szokott lenni a rendőri tiszttel felruházott hatóságok életrevalóságának, kellett arról meggyőződnie s kívánnia, vajha mindez mielőbb lenne." A kritika éles hangja arányban áll a veszély nagyságával és a körülötte tapasztalható mulasztásokkal. Érdekes jelenség, hogy a lap munkatársainak jogos bírálatát maga Szederkényi Nándor országgyűlési képviselő próbálta semlegesíteni, és a mulasztást elkövető személyeket mentegetni, amiből érthetően vita keletkezett. Ennek a lap szeptember 12. számában ad helyet : „Felszólalás és válasz. Szederkényi Nándor úr városunk országgyűlési képviselője a következő sorokat intézte hozzánk: „kérdi a cikk: hol volt a rendőrség? A lyceum előtti téren vont először is őrvonalat a katonaság, s itt történt a tolvaj lásnak elnézett halászat. A vész legelső percében, a lyceum előtti téren voltam, hol találtam a városi alkapitány Kömley urat, kivel rögtön azon intézkedést tettük, hogy emberek menjenek egy mentő tutaj készítésére. ... A lyceum terén hömpölygő áradat lovat, sertést, s mindenféle tárgyat hozott magával. Tűzoltók, s mások, saját veszélyeztetésükkel, az árba nyomultak ezek mentésére. .. .A főkapitány, az ártérben eső lakától, létrán menekülvén, túl a vízen tekintett körül, s tett a mit tehetett. A hadnagy több hajdúval a városházához szorulva, életveszély közben menekültek fel a padra. Az ár elvonulása után, a városházon jöttek Össze, s intézkedtek minden fele... Az igazság érdekében kelle ezt elmondani, hogy a közönség, kivált a vidéki, félre ne vezettessék, mert ebből látható, hol volt a rendőrség is. Tisztelettel Sz. N. orsz. gy. k." 379