Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában III.

zete olvasható: „Kérjük imprimálva sürgősen vissza. 920. nov. 22. S. W." A levonatban levő betűhibákat kijavította. Ebből a kiadásból három példányunk is van, de nincs rajtuk nyom, ami arra mutatna, hogy Gárdonyi azokat forgatta vagy további kiadás alapjául jegyzetekkel látta volna el. A külön gyűjtőborítékban talált cédulák egyike, a 74.91.l.k. ltsz alatt nyilvántartásba vett vonatkozik erre a kötetre. A cédula szövege: „Göre első könyvében bővíthető az állatkerti rész." Néhány bekezdéssel ezelőtt említettük, hogy a 8. kiadáshoz a 7. kiadás nyomtatott szövegének felhasználásával készült kézirat egyik autográf melléklete három lapon, 65 sorban az állatkerti látogatásról szól. Mivel tudjuk, hogy a 8. kiadás 1916-ban készült, ezzel egyúttal megismerjük a cédula keletkezésének időpontját is. Ezenkívül bizonyítékot kapunk ezzel arra, hogy Gárdonyi komolyan vette a feljegyzéseket, valamint hogy a céduláit az azokon tervezett javítás megtörténte után sem dobta el, hanem valami különleges meggondolás alapján tovább őrizgette. b) Tapasztalatok A könyv alcíme — „A nagy kiállításon szorzott tapasztalatok" — megjelöli az ebben a kötetben leírt eseményeket és az írás keletkezésének időpontját. A nagy milleniumi ünnepségek megcsodálására a fővárosba utazó Göre Gábornak és társainak hányattatásairól olvashatunk benne. Gyűjteményünkben a harmadik kiadás egy olyan példánya található, amelyet Gárdonyi nagy gonddal a következő kiadás kéziratává alakított. Az átdolgozás lelkiismeretességét többszáz javítás, törlés és betoldás, valamint két terjedelmesebb szöveg beiktatása mutatja Az első nagyobb betoldás a 25. laphoz szól és három oldalnyi, összesen 64 sor grafitceruzával, írt autográf kéziraton olvasható. A második kiegészítés a 97. laphoz illeszkedik és hét lapon, 151 sort tesz ki. Az előbbi a „gőzferedőrül" az utóbbi „A főd alatt való veszödelöm" című fejezetet egészíti ki elsősorban egy katonai térzene leírásával (LÏSZ. 74.91.1.

f.). Találtunk egy jegyzetcédulát is ehhez a könyvhöz. A rajta olvasható szöveg: „Göre Durbincscsal a borbélynál. — A végén nem ad borravalót a legénynek, hanem paroláz vele: — Jól dógozott, — mondok — , máskor csak idejövünk." Ez a pár sor a könyv 129. oldalán kezdődő „A borbéjnál való tapasztalat" című rész befejezésének megnyújtása. Az előbb ismertetett kiadásnál bizonyára lényegesen újabb keletű, mert Gárdonyi a sógor nevét Durbincsnak írta. c) Göre Mártsa lakodalma Az egri múzeum gyűjteményében található legrégebbi — harmadik — kiadásban e kötet teljes címe „Göre Mártsa lakodalma, Más esetök is vágynak az könyvbe." A negyedik kiadás kéziratában Gárdonyi Géza az esetök szót az elmondások kifejezéssel váltotta fel. Kétségtelen, hogy ez az utóbbi inkább megfelel a paraszti gondolatmenetnek, mint az első. A címadó és kétségtelenül legjelentősebb „elmondás", a Göre Mártsa lakodalma ebben a kiadásban 49 oldal terjedelmű. A további 110 oldalon tizennégy esemény osztozik. Hosszabb közöttük A paksija játék című, húsz oldalnyi. Ennek ténybeli háttere az Eger közelében levő Mikófalván abban az időben évről évre megrendezett és elég nagy hírre szert tett húsvéti misztériumjáték. Kár, hogy ebből a kötetből hiányzik a 134—135 oldal. Ezeken volt olvasható A lélökkel való szólásrul című „elmondás", amelyben a spiritiszta szeánszokon szerzett tapasztalatait foglalta népies nyelvezetű szövegbe az író. Nagyon hasznos lenne idevágó véleményét ebben a formában is megismerni, mert számos bírálója ebben a határozottan leépített érdeklődésben találja Gárdonyi misztikumra hajló szemléletének gyökereit. A már korábban is említett egyik első Gárdonyi-életrajzíró, Futó Jenő szerint ennek a 325