Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában III.
7. Földre néző szem (74.90.1. a—b Itsz.J Évkönyvünk XI—XII. (1973—74. évi) kötetében a 349—362. oldalakon részletesen ismertettük a Fiaimnak címszó alatt összefoglalt 395 életrajzi vonatkozású cédula keletkezését és tartalmát. Ott is elmondtuk, hogy az intelem jellegű jegyzeteket Gárdonyi József szerkesztette A földre néző szem és az Égre néző lélek címek alatt két részre osztott kötetté. A most előkerült és alább bemutatandó két cédula kiegészíti a hivatkozott korábbi kötetben adott részletesebb elemzést. Az a) jelű cédulára a XI—XII. évkönyvkötetben a dolgozat 19. sz. jegyzetében hivatkozunk. A cédula szövege: „Az égre néző lélek utolsó cikke Az utolsó óriás. — A földre néző szem utolsó cikke Az ezeréves ember." A tintával írott, gondosan hat sorba elosztott szöveg abban az időben keletkezhetett, amikor Gárdonyi már foglalkozott az intelmek kiadásának gondolatával. Gárdonyi József a szóban levő kötet szerkesztésekor nem tartotta szem előtt az atyai utasítást. Egyik írás sem kapott helyet a könyvben. Az egri gyűjteményben megtalálható Az utolsó óriás autográf javításokat tartalmazó gépelt kéziratának eredeti és egy indigóval készült másolati példánya. Az eredetin olvasható számos jegyzet azt bizonyítja, hogy a kézirat megjárta valamelyik nyomdát, 19 tehát az írás már Gárdonyi életében megjelent. A másik írás, Az ezeréves ember kézirata ez idáig nem került elő. A b) jelű cédulán olvasható szöveg így szól: „A dohányzás művészete. — Mi a különbség a szivar, cig. csibuk, kurta pipa, hosszú pipa, Bismark pipa, olasz pipa. — A dohányt addig kell keresni, míg meg nem találjuk az igazit. Ez persze éppoly nehéz, mint az igazi bor. —Miért csíp ? Ennek oka vagy a szár, vagy a tömés, de leginkább maga a dohány. — A rövid pipa s tisztátalan szutyakolás." Kiegészítő gondolatok ezek a kötet 47—49. oldalán olvasható Dohányzás című fejezethez, amely rövid bevezető rész után éppen ezt a címet kapta: „Apipázás művészete." 8. Göre-könyvek A Gárdonyi Géza életét kutatók elég röviden intézik el a Göre-könyvek szerepét az író életében. Általában megelégszenek annak megállapításával, hogy Gárdonyi írói rangjához méltatlan színvonalú, olcsó mulattatásra törő, ponyvaízű írások ezek, amelyek megjelenésük idején 20 nagyon népszerűek voltak és sok pénzt hoztak Gárdonyinak. Ezeket a megfigyeléseket rendszerint kiegészítik azzal, hogy később a szerző, egyes szigorú bírálatok hatására, de saját meggyőződése alapján is, elfordult a Göre-históriáktól, megtagadta azokat, sőt azt is tudni vélik, hogy Gárdonyi e könyvek további kiadását megtiltotta. Futó Jenő, Gárdonyi egyik első életrajzírója, könyvében 21 azt mondja, hogy az idős Gárdonyi mosolyogva és bosszankodva, megvetéssel párosult kicsinyléssel gondolt vissza a Göre-levelekre, sőt meg is tagadta őket. A továbbiakban azonban valamivel elismerőbb hangon kijelenti, hogy a magyar paraszt későbbi mesteri ábrázolása a Göre-levelekre vezethető vissza és hogy a Göre Mártsa lakodalma című kötetnek nagy folklorisztikai értéke van. Kifejti még, hogy a levelekben leírt jeleneteknek csaknem mindegyike a jelen jól sikerült fényképe, valamint, hogy minden figyelmet megérdemel az ő-ző nyelvjárás bevezetése irodalmunkba. Kispéter András, az egyik nem régen megjelent Gárdonyi életrajz írója, szintén úgy vélekedik 22 , hogy a Göre-levelek a könnyű siker, a népszerűség és az anyagi előny csábítása nyomán születtek, de később tehertételként nehezedtek Gárdonyira. Ennek igazolására a következő mondatokat idézi Gárdonyitól: „Sohase felejtik el a komoly írónak, ha egyszer pojáca volt. Szeretném a múltamból kivakarni ezt az emléket." A keletkezés időpontját tekintve egymástól távoli, de tartalmát illetően igen hasonló kéj; 320
