Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában III.

még így nyomtatták : „Baracs ... a feleségére néz. Az üveget félretolja. Kezet nyújt az asszonynak s kiderült arccal magához öleli." Az egri múzeum gyűjteményében levő példányon Gárdonyi keresztülvezette a cédulán elhatározott kiigazítást és így módosította a darab végét: „Baracs ... feleségére néz; aztán a jobb karját fölemeli és megbékült arccal öleli magához." Az így kiigazított szöveg az 1905-ben megjelent harmadik kiadás előkészítése volt. Egy utolsó előtti levonat Gárdonyi által korrigált példánya azt bizonyítja, hogy az író tovább egyszerűsítette a darab záró mozzanatát. A Nemzeti Színház Könyvtárából az egri hagyatékba visszakerült eredeti kéziratos példány végén ez olvasható : „Baracs ... a karját némán ölelésre tárja. — Juli... beledől. A c) jelű jegyzetcédula tartalma : „II. felv. Baracs megint csak vasalt gatyában jelenik meg s a parókája oly gondosan van frizírozva, mintha a felesége eltávozása óta mindig borbélyszéken ült volna." Bizonyíték ez arra, hogy a szerző milyen éles, bíráló szemmel vizsgálta a színészek külső megjelenését is. Gárdonyi József részletesen elmondja könyvében,

5 hogyan vágta le atyja a A bor előadásakor Rózsahegyi Kálmánról a piros mellényt, amit korábbi tiltakozása ellenére húzott magára a színész a Gárdonyi által előírt szerényebb kék ruhadarab helyett. 2. Az a hatalmas harmadik (74.85.1. Itsz.) Ezt a regényt Gárdonyi 1902 májusában—júniusában pár hét alatt írta, korábban összegyűjtött jegyzetek alapján. A könyvben első alkalommal és olyan félreismerhetetlen módon elemzi saját szerencsétlen házasságának körülményeit, hogy azonnal és azóta is sokan tekintették ezt a munkát az író élettörténet-leírásának. Maga Gárdonyi és életrajzíró fia

6 sem utasította vissza határozottan ezt a felfogást. Bizonyára a regény kétségtelen személyi vonatkozásai is hozzájárultak, hogy Az a hatalmas harmadik mindig megmaradt az író éberen szemmel tartott művei között. A cédulajegyzetekről szóló második közlésben

7 az abc-rendben felfektetett anyaggyűjtő borítékok H-val jelzett darabjának ismertetésekor megírtuk, hogy a jegyzettartóból hat, fontos részletfogalmazványokat tartalmazó cédula került elő. Ezeket érdekesen egészíti ki a most megtalált cédula, amelyen ez a szöveg áll: „A hat. 3. Jegyz. — Némelyik kritikusom azt írta, hogy Schopenh. elméletét dolgoztam fel ebben a regényben. A hatalmas harmadik Schopenhauer nál vak erő, nálam testetlen ember, aki testesülni kíván." Érdekes és a lényeget érintő nyilatkozat ez. 3. Akik látták a halált (74.86.1 — 2. Itsz.) Ezzel a felirattal cédulagyűjtésre kialakított, szürke színű fél-boríték került elő a mostani feldolgozás során. A felirat teljes szövege: „Akik látták a halált. — Kórház kertje. Azok a lábbadozók beszélgetnek, akik maguk gyilkosai akartak lenni. Olyanféle könyv, mint a Hosszúh. v." A borítékon talált félreérthetetlen szöveg alapján az iratot a tervezett művek cédulái közé kellett volna sorolnunk, de a benne talált jegyzet tartalma és Gárdonyi József idevonatkozó magyarázata

8 alapján itt is foglalkozhatunk vele. A borítékban lelt cédula szövege nem egy időpontban keletkezett. A korábbinak tekinthető, tintával írott szöveg így hangzik: „Nagykőrösön a kilencvenes évek elején meghalt 1 ember. 104 éves volt.

9 — Ha meggondoljuk, milyen egyszerre gazdagok lehetnénk, ha meg tudnánk elégedni kenyérrel, tejjel, tojással, s más ilyen természetadta eledelekkel ..." — „Az a boldog ember, aki a boldogságról nem gondolkodik." A cédulán keresztbe futó sorokban ceruzával — valószínűleg későbbről — ez áll: „A pazarló elbeszélése, vagy olyané, aki szolgált, holott ha ked(vére) tud élni, úr." A cédula tar313