Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Wehli Tünde: A Hatvany Lajos Múzeum illuminált Graduálé lapja

Alakjuk összefogott, zárt tömböt alkot. Közülük az első az iniciálé alapjául szolgáló kék mezőben áll, háromnegyed fordulatban. Zömök, voluminózus testét lábfejig érő, kerek nyakkivágású, szűk ujjú tunika és fejre borított, a nyak két oldalán a karokra omló, majd onnan tovább hulló pallium fedi. A könyök magasságából cikcakk vonalban rajzolt, lábfejig érő redők hivatottak arra, hogy a test fordulatából adódóan baloldalt szélesebb palásttömeget kiegyensúlyozzák és a lábfejek ügyetlen elhelyezéséből következő statikai hibát némiképp eltüntessék. Szokatlan az anyagszerűség érzékeltetése. A tunika általában finom, vékony kelméből készült. Fóliónkon viszont ez a ruhadarab keményebb, alig redőzött kelmét sejtet. Az iniciálé mestere csupán a figura jobb oldalára rajzolt néhány lefelé legyezőszerűen szélesedő redővonalat, a két lábszár közé húzott két hangsúlyos vonalat, és a lábfejekre visszabuggyanó redőket érzékeltette erős vonalakkal. A tunikához viszonyítva sokkal aprólékosabb a palást redőzése. Sűrű, párhuzamosan futó fekete, kék és fehér vonalak érzékeltetik a gazdag redőzést. A pallium lazán fogja körül a fejet, a homlok felét és a jobb fület szabadon hagyva. A homlok fölött V formájú redőket alkot, majd szorosan a nyakra simulva omlik a vállakra, ahonnan a szétterülő ráncok egyrészt a derék felé tartanak, másrészt a jobb kar körül feszes, majd a karról sűrű, egyenes vonalakban omlanak le, két nagyobb redőt vetve. A bal vállról lehulló redőket a felemelt kar úgy tartja vissza, hogy azok a derék magasságában egy széles és mély öblöt alkotnak. Ezt a palástdarabot az ív aljában megtörő, egymásba átfolyó és egymást átvágó redők tagolják. Ez a redő végül a karon átlendül és a jobb oldalihoz hasonlóan folytatja útját. Az első alak bal oldala mögötti, a nézőnek ugyancsak háromnegyed fordulatban álló asszonyból csupán a fej és a váll egy darabja látszik. Halványlila palástja redőinek megformálása, elrendezése az első Máriáéhoz hasonló. A harmadik Mária szorosan az első jobb oldala mögött lépked. A csoport zártságát fokozandó, ennek az alaknak csak a bal fele látszik, fejét pedig kissé előre billenti. Rózsaszín tunikája a saját szín különböző tónusaival árnyalt. Palástja szürke, a redőket is ez a szín és egy kevés fehér modellálja. Fehér a palást szegélyét díszítő rojtsor is. A pallium fejre boruló részének redőelrendezése eltér a másik két asszonyétól. Az azokén homlok felé futó textilszélek itt a kendő fej köré csavarásával eltűntek. A figura palástjának redőkezelése is eltér a kép előző két szereplőjétől. Itt is a válltól a könyök felé szaladnak össze, és a szelencét tartó kézfejtől indulnak el sugáralakban, de a ráncok nem olyan elaprózottak mint az előző figurákon, jobban igazodnak a fő redővonalakhoz (pl. a palást szélén látható két redőnek két redővonal felel meg), mély öblökben végződnek és a test idomait is jól érvényesítik. A női fejek csaknem egyformák. Beállításuk, ovális formájuk majdnem azonos. Talán azt az eltérést kell jeleznünk, hogy a két szélsőét egyenesebb vonal és szögletesebb áll határolja, mint a középsőét. A homlokok alacsonyak. Az arc belső részei közül a szem és a szemöldök jellegzetes formái tűnnek ki. Az orr körül vastag, erőteljes szemöldökök a halánték illetve a fül felé ferde vonalban haladnak miközben fokozatosan vékonyodnak. Alattuk ülnek a nagyméretű, erős fekete vonalakkal rajzolt szemek. Ezek felső vonala a szemöldökét követi. Az alsó és a jobboldali csaknem merőlegesen érintkezik. Ezek a kicsit derékszögű háromszöget idéző szemgolyók az arcok baloldalán láthatók, a másik szem inkább két párhuzamos vonalból áll. A fekete pupillák a szemek jobb oldalában vannak, a tekintetek ezért erre irányulnak. Az egyenes, szem magasságában kissé megtörő, nyújtott orrok a bal szemöldök vonalának folytatását képezik. Ez a vonal a jobb orrlyuk fölötti ívvel zárul. Az orrtól két vonal vezet a duzzadt, sötét tónusú szájzugban végződő ajkak felé. A test alapszínét világos okker képezi. Erre tették fel a zöldnek az arc szélei felé fokozatosan mélyülő árnyalatait. Sötét zölddel modellálták a szemek, a száj és az orr környékét is. Az arcokat kevés vörös és fehér szín élénkíti. Fehérrel emelték ki az orrokat is. A nyak és a kézfejek színezése megegyezik az arcokéval. A Máriákkal szemben elhelyezett szarkofágon egy angyal ül. Nagyméretű alakja, szétterjesztett szárnyai tökéletesen kiegyensúlyozzák a két képfél egyenlőtlen számú szereplői 299