Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Lénárt Andor: Az egri vár a XVIII. század végén

Farkas véleménye szerint, ha a béresek valóban meg tudják rakni maguk a szekereiket* akkor egy napszámos sem kell a bányához. De ezt meg kell próbálni. Ha azonban a próba nem sikerül, legalább addig amíg a nagy köveket el nem szállították, hogy máshonnan ne kelljen napszámosokat elvonni, hogy legyen aki megrakja az üres szekereket; — addig szükséges, hogy négy erős ember ott legyen, s segítsen a kocsikat megrakni. — Erre az előterjesztésre a földesúr nem adott határozott választ, csak a próba megtételére utasított.

131 A próba végbement. Amíg a négy béresszekér együtt járt, a béresek segítették egymást a rakodásban, a segítő napszámosokra nem volt szükség. Azonban a próba közben kettőt Zsércre küldtek a parochiához, kettőt pedig Tárkányba fákat, s pallókat hordani. Kettő nem bírta megrakni a kocsikat, szekereket, segítségükre három napszámost rendelt a rakodáshoz. Farkas a próbát sikertelennek látta, s fenntartotta korábbi véleményét, hogy a rakodáshoz a darázs kőbányába négy rakodó szükséges. „Nekem nem megy a fejembe, hogy azért, hogy napjában félóráig kell segíteni a nagy köveket feltenni, és ez sem esik minden nap; azért állandóul négy napszámost tartsunk, akik időt veszejtenek inkább hogysem hasznos dolgot tegyenek. Jobb egy dologhoz teljes erővel, és úgy aztán a másikhoz látni; és azért jobb lett volna mind a négy szekeret kirendelni Tárkányba, és ott vége lévén a dolgonak, azután mind a négyet a kőbányába rendelni. Ily kevés időre a bivalyosok közül is, kik erősek, segíthetik a kő feltételét, ha mindjárt taligástul is mennek oda, és ott várakoztatják a bivalyokat, míg azt az egynehány követ felteszik. Lesznek másutt is napszámosok az uraság dolgában, azokat is el lehet ily rövid időre ide rendelni és ismét elébbeni munkára visszaigazítani."

132 A darázs kőbányában nagyon felszaporodott a lerámolt haszontalan föld. A takács, akinek az udvarában folyt a kitermelés, békétlenkedett. Attól félt, hogy a felhalmozott megázott föld esős időben beomlik az udvarába. S mivel a köveket kibányászták, nem lesz ami tartsa a földet. — A földesúr azt rendelte, hogy a belső malom gondnoka hordassa el ezt a felhalmozósott földet, mert neki van szüksége földre feltöltés céljából.

133 A kemény hideg miatt abbahagyták a kőművesek és az ácsok a munkát, mert nagyon kevés volt az, amit végezni tudtak. A darázskőbányában és a nagytályai vizesárok igazításánál azonban nem állt meg a munka ekkor sem.

134 A felnémeti kutat „jó fehér kövekkel" rakták, melyet a ráchegyi kőbányában fejtettek. Azonban, hogy a kútnak „nagy állandósága légyen", úgy ítélték az építőmesterek, hogy felül a koszorú és a talpfa alatt két három sor darázskővel raknák ki. Az erre szolgáló köveket nem kellene újan vágatni és faragtatni, mert fel lehetne használni azokat, amiket a múlt évben nem használtak fel az Oroszlán fogadó kútjának építésénél „...oda kell alkalmaztatni",, — adta az utasítást a püspök.

135 Az egy hónap alatt kibányászott és faragott darázs köveket, hogy a bányában a következőknek helye legyen, Szentkeresztre, a malom építéséhez szállították.

136 Az elszállítás után a hely valóban nagyobb lett. Mivel azonban Szentkeresztre csak a nagyobb köveket vitték, az apróbb darázskövek ugyancsak megszaporodtak. Utasították a béreseket és a robotásokat, hogy azokat is szállítsák a malomhoz.

137 Farkas és Francz József a földesúr parancsára ismételten, újra bejárta a várnak minden részét. Most azzal a feladattal, hogy határozzák meg azt a helyet, ahol „a köveket legjobb móddal lehetne rontattni". Úgy találták, hogy e célból a vár kelet felé eső, az Egedre fekvő része a legalakalmasabb, mert itt elegendő, és nemcsak fehér, hanem darázskövet is találtak. (A darázskőről megjegyezték, hogy ha nem nagyok is, a falba jók lesznek.) A kő könnyen bontható és ereszthető le a Sáncvölgybe, ahonnan elsősorban a majorba könnyebb lesz levitetni, mivel nem kényszerülnek a várban és a városban a szoros utakon járni, forogni a nehézkes szállító béresszekerek. Ami a kifaragandó nagyobb köveket illeti, ahol akkor törették (a takács háza felett,) „olyan bőséggel mutatták magukat", hogy elég lesz a tályai zúgóhoz és a szentkereszti malomhoz. 287