Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Lénárt Andor: Az egri vár a XVIII. század végén

hogy először erre töressék a sziklákat. Aztán tovább haladva a rámolandó földet s kitermelt követ is egy takácsnak az udvarán át le lehet hordani. Ez annál is jobb volna, mert a munka és a szállítás itt könnyebb, mint egy másik terv szerint a Modori mézeskalácsos udvarából a várba fel utat csinálni. Indorzaciójában figyelmeztetett Eszterházy : „jó lesz, csak vigyázni kell, hogy a föld vagy (a) bástyának és várbeli kerítésnek falai le ne szakadjanak és kárt ne tegyenek ... Lehet arról is gondoskodni, hogy miképpen a bástyának és a kerítésnek falait is le lehessen szedni, és bátrabban s jobban is darászkövekhez jutni". (Milyen messze van ez az első állásfoglalástól!)

105 Vizsgálták, hogy miképpen lehet a darázs kőbányát „a várnak piaca felé venni" ; hogy a darázskövek hordása s rakása végett ne szorulnának senki udvarára. Úgy találták, hogy „a szép darázskövek irányában a bástyafalat keresztül kell vágni, s a volt magazin alatt a hajdú lakása véginél" ki lehet menni a piacra. A másik változat talán az előbbinél is jobb. E terv szerint a commendánsi ház és a régi magazin épületek között kell kivágni az utat. Ez lényegesen kevesebbe kerülne mint a másik változat. Ez az út lejtősebb lenne, a másik meredekebb. Sem a bauschreiber, sem a baumeister nem lelkesedett egyértelműen egyik változatért sem. Azt jelentették, hogy ha a serházon kívül máshová már nem kellene kő, mivel az a mennyiség, amelyet eddig törtek már elég, úgy „azon várba való utat a darázskövek kedvéért megkészíteni nem lészen szükséges". Ha a püspök így döntene, úgy Farkas a kőfejtőket elküldi és befejezi a vár darázskőbányájában a munkát. — A püspök a döntése előtt várta az építőmester további terveit az elkövetkező építkezésekről, hogy annak ismeretében tehessen rendelést a további törés, bányászás felől. A kőtörőket és a napszámosokat addig is elbocsájtották azzal az ígérettel, hogy „mihest törettetek, ismét prof er enter érdemekhez képest beállíttatnak a munkába"'.

106 A bányászás ekkor egy rövid időre megszűnt. Csak a korábban kitöretett és megfaragott köveket hordták a béresek szekerei a serházi építkezéshez.

107 Másfél hónap elteltével a püspöki prefektus parancsára február elején újra elkezdték a darázskövek törettetését az öreg takács udvara és kertecske je felett, mint a legjobb helyen.

108 1787. februárjában három bányát dolgoztatott Farkas. A várbeli darázskövön kívül a „fehér és közönséges kövek" a felnémeti kővágóból, a kerecsendi korcsmához pedig Deménden fejtették a követ. — Arra kapott utasítást, hogy keressen a várban olyan helyet, ahol mindenre alkalmas követ lehessen töretni. Újabb vizsgálódásai eredményeként jelentette, hogy a vár más-más helyén különböző fajtájú követ lehet fejteni. A közönséges fehér kövek törettetését szerinte ott kellene kezdeni, ahol „felmegyünk a Hosszú pince felől az első és a második várkapu között". (Ahol azelőtt a puskacsináló házacskája volt felül.) Itt a falat egy darabon le kell törni, hogy tágasabb és alkalmasabb hely legyen a köveknek felülről való leeresztésére. (A bányászáshoz javasolta, hogy a falak alját töltsék fel földdel, homokkal, hogy a ledobott kövek ne essenek keményre. Ha a ledobott kövekre esnének a következők, azt hengergessék odébb.) A bontott, faragott köveket fennhagyták a vár piacán. Ami földet a fehér kövekről lefejtettek, azt a Bástya vidékére vagy a rondella körül lévő gödrök betemetésére használták.

109 A munka elkezdését tehát így javasolta Farkas. Aztán következő lépésként javasolta, hogy a Bástya felett levő kőrakásokat, majd az „ott közel levő szép kövekkel teljes rundélának falait", azután „onnan odébb még a régi templom kerülettyét is lehetne elbontani s letakarítani". Itt ugyan sok hely nem volt, de annyi igen, hogy a kőfejtők dolgozhattak, a kitermelt közönséges és faragott követ össze tudták rakni, s azt aztán az építkezésekhez hordhatták a szekerek. A fenti javasolt, s későbben hasznosított terv azért is jó volt, mert így az uradalom nem szorult senki pajtájára, telkére. A magáén volt, nem kellett a városi emberek kívánságára tenni, hozzájuk alkalmazkodni; s a „töretett kövekkel gazdagítani nem tartoznánk" őket. A barmokat, igavonókat is kímélnék,

110 ha a járt úton hordanák a köveket. Mindig 284