Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)
Lénárt Andor: Az egri vár a XVIII. század végén
Amiben a forrásfeltárás újat hoz Nincs ekkor emelkedés a város gazdasági életében. De a földesuraság gazdagsága sem olyan bőséges, mint volt az előd (— a nem szeretett előd —) Barkóczy idejében; amikor valóban nagy építkezések sora, az egri iparosokkal, hozott a keménykezű, népszerűtlen püspök keze alatt gazdasági felemelkedést és gyarapodást a városnak és polgárainak. A következő adatfeltárás több módon is bizonyítja állításunkat. A forrás, melynek tizenegy kötetét végigkísérjük, azokat a bejegyzéseket tartalmazza, amelyeket a püspök földesúr építkezésének irányítója és szervezője, Farkas János 16 , a bauschreiber, jelentett az építkezésekről, illetve az azokkal kapcsolatban tett javaslatokról. E — évenként egybekötött — könyvekben sorszámozva követik egymást a bejegyzések a lap jobb oldalán, paragrafus és lapszám szerint. Az írások bejegyzéseiben javasol, ötleteket vet fel, az elintézést jelenti, a megoldásra több változatot jelöl meg. A lapok bal oldalán minden bejegyzésre a paragrafusszámhoz Eszterházy Károly nehezen olvasható írásával válaszolt. 17 A válasz legtöbbször helybenhagyó ; de ha számára nem látszik ésszerűnek vagy gazdaságosnak, kiigazító, rendreutasító. E válaszokból egyértelműen kitűnik a gazdasági ügyekben is jártas úr precizitása, kiváló szervező készsége, s a maga érdekeinek ismerete. Meglepő mennyire ismeri azokat a témákat, lehetőségeket, amelyek építkezései során felmerültek. Kitűnik forrásunkból ugyanis az is, hogy nemcsak a palotából irányított, s a jelentésekből szerezte ismereteit, hanem személyesen is járta a helyeket, az építkezéseket, a várat, a fürdőt, a bányákat, a téglaégetőket, amiknek problémáit meg kellett oldania, vagy ahonnan jövedelme jelentősebben gyarapítható volt. A kutatók azon megállapítására, hogy a megvásárolt vár köveit nagy építkezéseire használta fel, más választ adnak a könyvek. Több szempontból is. Először: a bejegyzésekben nem találkozunk olyannal, amely akár a líceum, akár a palotája vagy a szeminárium és más helyre a városba meghatározó mennyiségben szállított volna köveket a várból. (Legtöbbet még vidéki, környékbeli építkezésekhez.) Másodszor: az építkezései helyét vizsgálva, a névsor inkább birtokának azon falvaival egyezik, amelyekbe újonnan telepített magyar, német vagy szlovák lakókat. Nagytálya, Maklár, Tiszanána, Kömlő, Kisköre, Kápolna, Kerecsendstb. Itt sem elsősorban templomok építéséről van már szó. Malom, zúgó, árok, parochia, granárium, téglaégető, — Egerben fürdő, korcsma, a nagy kert kerítése, — a templomok sanctuáriuma, keresztelő medencéje, szószéke stb. épült. 18 Az a megállapítás, hogy a várat kőbányának használta, szintén módosításra ill. kiegészítésre szorul. Nem arról van már szó, hogy a várban levő épületek faragott köveit használta fel a fenti helyekre építőanyagként. Ezt is tette. Bontották a fölöslegessé vált épületek falait, később a bástyákat is. De kőbányává nem ezek a bontások tették a várat. Tényleges, valódi kőbányát műveltetett a földesúr a várdomb területén. Először azokat az édesvízi mészkő kitüremléseket fejttette és törettette, amelyek maradéka elsősorban a várdomb délnyugati részén az épületek mögött mai is látszik. Később, amikor itt a fejtés az alatta levő házakat veszélyeztette, kerestetett új darázskőbányát. Talált is ; e mellett még fehérkő (riolittufa) és homok bányászására alkalmas helyet is a várdombon. S amikor a bányászás, elsősorban a darázskőé, lefelé a fundusok felé költségesebb vagy veszélyesebb lett; terveket készíttetett, hogy a falak lebontása árán is szabaddá tegye a falak alól a bányászás számára a jól faragható, kelendő, sokfelé használható követ. 274
