Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Bakó Ferenc: Palóc hadas település a Mátraalján

1844-ben István már öreg lehetett, mert egyedül gazdálkodott és állatállománya mindössze három lóból állt. Pál háztartásában három fiút írtak még össze, akikkel 1 tehenet, 3 lovat, 1 sertést, és 18 juhot tartott. A két család udvara a zsúfoltságig beépített, három hosszú épület — lakóház, istálló — és keresztben egy csűr látszik rajta. — A telekről a Gál had időközben kihalt, vagy elköltözött, mert jelenleg rajta a Földműves Szövetkezet vendéglőjét és a kultúrtermet találjuk. Gál Pál és Gál József, az Ivády Gábor birtokán gazdálkodó jobbágyok a 26. térképi számon laknak, a III. tömb észak-keleti sarkában. Pált az összeírás ifjabb-nak nevezi, megkülönböztetésül az előbbitől. Mind a lakótelep, mind az ehhez tartozó két kert azonos telekkönyvi szám alatt, de megosztva szerepel épp úgy, mint a szántóföldek, kender vagy káposztaföldek. Itt is kétségtelen, hogy a két birtok hajdan egységes fél jobbágytelek volt és öröklés útján vált ketté. Mind a két család kis létszámú, József egyedül, Pál egyetlen fiával gazdálkodik. Állatállományuk teljesen egyforma: 1 tehén, 3 ló, 1 sertés, 8 juh mind a két családnál. Az udvaron a térkép két épületet jelez, s ezekből a hosszú ház volt a közös — egymáshoz épített — lakóépület, vele szemben a rövidebb az istálló-hodály. — 1960-ban a telek több részre osztódott, közöttük volt a Gál marci had, ezért ennek ősei a fent bemutatott Pál és József lehettek. Gál Imre és Gál István zsellérek a Károlyi birtokrészen, a 168. számú udvarban laknak. A telek a patak északi partján fekszik és egy épület — lakóház — áll rajta. Lakói közül Imre béres az uraságnál, István pedig obsitos, feltételezhetően közeli rokonok. Az eddig nem említett jobbágyok, azaz Gál Ignác (Károlyi uradalom) és Gál Márton (Ulmann birtok) helyzetéről egyaránt elmondható, hogy közepes anyagi körülmények között, kis létszámú családban éltek. Ignácnak csak egy szolgája, Mártonnak egy fia és egy szolgája van a mintegy fél teleknyi birtokhoz. A Gál nemzetség hat családja összetételének és taglétszámának elemzése arra a következtetésre vezet, hogy közöttük csak egy nagycsalád képződött — öregebb Pálé —, és ez is az egyik legkisebb birtokon. Ennélfogva tipikusnak nem ezt a családformát kell a Gáloknál tekintenünk, hanem a vagyoni megosztás következtében keletkezett kis családot, amely egy másik, hasonló terjedelmű családdal él udvar, ház, esetleg vagyonközösségben, de ugyanakkor jogilag attól önálló. Úgy tűnik, hogy a Gál nemzetségen belül más volt az öröklés rendje, mint általában és erősen emlékeztet a mikófalvi példában megismert gyakorlatra, ahol a jobbágyi és nemesi családok között ez volt az egyik különbség: a nemesek fiatalon kiváltak a szülői családközösségből.

25 A néphagyomány tudni vél a Gál hadak valamiféle jogi kiváltságairól — pl. szavazni jártak Pétervásárára —, de okleveles forrásainkban ennek semmi nyoma. A Horváth nemzetség A török hódoltság után, 1696-ban jelenik meg az első Horváth, 1771-ben két jobbágyot ismerünk a Debrői uradalomban, 1828-ban négyet és 1844-ben már négy jobbágyot, valamint négy zsellért tüntet fel a térkép. Amíg 1771-ben a két jobbágy még a Debrői uradalomé, addig 1844-ben már a négyből csak egy a Károlyié, három a köznemeseké. A zselléreknél fordított az arány, három lakik a Károlyi részen, egy pedig Ivády funduson. Az eddigiekből az következik, hogy a Horváth nemzetség őse még a Rákócziak idején települt le a Debrői, uradalom derecskéi részén, egy jobbágy család meg is maradt ott a múlt század közepéig a család újabb ágai azonban a másik falurészen, a köznemeseknél találtak életlehetőséget. Az 1844-es topográfia teljes mértékben fedi ezt a megállapítást. A család egyik tagja a falu nyugati szélén, kettő a keleti részen, egy pedig középtájon, de köznemesi oldalon található meg. A kanázsvári soron és a patak mellett lakó zsellérek közül ki kell emelni 231