Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 16.-17. (1978-1979)

Füköh Levente–Kardos László: Jelentés az Uppony Horváti-lik 1978. évi őslénytani ásatásáról

A mintavételeknél ügyeltünk az azonos anyagmennyiségekre, általában mintánként 6—9 vödörrel szedtünk, mert ez volt az a mennyiség, mely az iszapolás után is elegendő őslénytani anyagot szolgáltatott. Az első napok feladata volt az előző évi szelvényt védő fal eltávolítása és a recens gyűjtések helyeinek kijelölése. Megállapítottuk, hogy a barlangban feltehetően falubeli gyerekek ástak ugyan, de szelvényhez nem tudtak hozzáférni, így az érintetlen maradt. A törmelék eltávolítása után lebontottuk a védő falat és letisztítottuk a szelvényt, amelyet így alkalmassá tettünk a további mintaszedésre. Ekkor a szelvény legalsó pontja 185 cm mélyen volt. Első lépésként az árok további mélyítését és a barlang elején még meglévő üledék kitermelését kezdtük meg. Ezzel lehetővé tettük a további szelvénykészítést, valamint a barlang szálkő aljának a vizsgálatát. A háromhetes munka során kialakított „új" szelvény 225 cm volt, összességében tehát 410 cm-es szelvényt készítettünk, melyet 25 mintában gyűjtöttünk be. A16. mintából lefelé az üledék minősége megváltozott, az addigi téglaszínű kőtörmelékes aleuritot sárgaszínű, agyagos, meszesebb kőtörmeléket tartalmazó kitöltés követte. A munka befejezésekor a Horváti-likban a szelvényt a későbbi vizsgálatok számára igyekeztünk megvédeni. Ennek érdekében ácsolatot készítettünk, mellyel a törmelékkúp esetleges megcsúszását lehet megakadályozni. Az előző évben bevált cementezést az idén már nem tudtuk elvégezni, mert a közel 5 méter magas szelvény védéséhez 3—4 mázsa cementet, nagymennyiségű követ és vizet kellett volna a barlanghoz felhordani, ami a 70 m-es szintkülönbséget és a meredek törmeléklejtőt figyelembe véve igen nehéz feladat lett volna. Amennyiben a környékbeliek, főleg a gyerekek az ácsolatot nem bolygatják, legalább olyan tartós lesz, mint a cementezés volt. A munka teljes befejezésekor táblát helyeztünk el a barlangnál, az omlásveszély jelzésére. Üledékföldtani vizsgálatok Az 1977. évi ásatás során a Horváti-lik felső bejáratán behúzódó törmelékkúp metszetében szabad szemmel kőzettani alapon két réteget lehetett elkülöníteni. Az 1—4. minták üledéke szürkésfekete humuszos, gyökeres, kőtörmelékes aleurit volt, amely diszkordánsan települt az alatta levő 5 — 12. minták téglaszínű, kőtörmelékes összeálló aleuritos kitöltésére. Az 1978. évi ásatás során ez utóbbi üledék teljes vastagságát feltártuk. E réteg a 15. mintánál fejeződik be. Tehát az 5 — 15. minták üledéke kőzettanilag makroszkóposán azonos, s szintén diszkordánsan települ a 16—25. mintákkal feltárt, sárgaszínű, kevesebb kőtörmeléket, de nagy kőtömböket tartalmazó anyagos kitöltésre. Az 1977. évi ásatás során begyűjtött 1 — 12. mintákból a Magyar Állami Földtani Intézet laboratóriumaiban széleskörű ásvány-kőzettani és kémiai vizsgálatokat végeztettünk el annak megállapítására, hogy az egykori lepusztulási területre és a felhalmozódási körülményekre választ kaphassunk. A következő vizsgálatok voltak: szemcseösszetétel (BaráthnéPammer), nehéz és könnyűásvány (Radóczné), röntgen (Farkas L.), derivatográfia (Földvár y M.), CaC0

3- tartalom (Baráthné), kémiai elemzés (Kovácsné, Guzyné, Szabadosné) és spektroszkópiás nyomelem vizsgálat (Földeák P.). Az 1 — 12. minták szemcseösszetételi görbéje, amely savazott, karbonátmentesített üledékből készült, — a 7. és a 11. minta kivételével teljesen osztályozatlan üledéket jelez (3.— 4.-5. rajz). A 7. mintában a finom kőzetliszt és a finomszemű homok frakciókban van gyenge maximum, all. mintában pedig csak a finomszemű homok mutat erősebb feldúsulást. E két minta szemcseösszetételi görbéje azonban a fenti különbségek ellenére igen hasonló a többi mintáéhoz. Megállapítható tehát, hogy mindegyik minta anyaga törmelékkúp képződés során, osztályozatlanul halmozódott fel. A kisebb különbségek nem az üledékképződés módjának megváltozását, hanem a lehordási területnek, illetve anyagának időleges megváltozását jelölik. 22